A lentiek közül egy sem lehet igaz:

• A nyers hús erősíti a támadó és ragadozó ösztönt.

Gondolj bele jobban! Ha te nyers zöldséget eszel, abból az következik, hogy nagyon szelíd és vegetáriánus leszel? Csak az a fontos, hogy ne adj a kutyának nyers disznóhúst, nehogy fertőzést kapjon!

• A sajt rontja a kutya szaglását

Nem rontja, sőt, apróra vágva kíváló jutalomfalat

• A kutyának egyszer párosodni kell, hogy egészséges maradjon

Nem igaz, az életkilátásokat a fiatalkori ivartalanítás növelheti.

• Ne egyen kutya cukrot

Szőlőcukkorra időnként még szüksége is lehet, de az igaz, hogy a kockacukor, bonbon, csoki stb. tilos. A csoki egyik alkotóeleme mérgező számára, de egyébként sem jó, ha elhízik.

• Ha egy szukát megtermékenyített egy keverék kan, már nem lehet tenyészteni

Miért ne lehetne? A nőstény génállománya nem

 

 

változik meg tőle.

 

Némely kutyafajta meglepően nyugodt természetű és nem igényel hosszadalmas foglalkozást. Persze a ridegtartás nem megfelelő számukra sem, így a napi sétát, a játékot, a simítást, no és az etetést náluk sem spórolhatjuk meg, de legalább nem kell naphosszat fésülgetünk, kéthetente kutyakozmetikába járnunk és minden percben szórakoztatásukról gondoskodnunk. Nézzük, milyen kutyafajták passzolnak zsúfolt életünkbe!:

Cairn terrier
Érdekes kutya, mivel neki teljesen mindegy, hogy a békásmegyeri paneldzsungelben lakik, vagy esetleg civilizációtól távol, az alföldi tanyavilág közepén. Kis termetű, erős és aktív, de meglepően higgadtan fogadja a tényt, ha a gazdi egyedül hagyja délelőtt, feltéve, ha van elég szórakozása, mert esetleg kellemetlen meglepetésként érheti a munkából hazatérőt a vitrin porcelánőzeinek levadászása vagy a féltett kiskertünk feltúrása.

Tacskó
A középkorban csak borzebként emlegetett rövidlábú kutya mára visszavett a gyors élettempóból és nem bánja, ha naphosszat kell néznie a tévét a kanapéról, úgyhogy ő fokozottan ki van téve az elhízás veszélyének. Persze a vadászösztön a vérében van, ezért ha a gazdi önként és dalolva nem viszi este a szokásos ellenőrző körútra, akkor erőszakot alkalmazva kiköveteli magának. Kisgyerekes családok előszeretettel mesélnek olyan véres sztorikat, amely főhőse egy magáról megfeledkezett tacskó, amint vad vérengzéssel honorálja a kisgyerek szeretetének megnyilvánulásait.

Basset hound
A szivarozó, ballonkabátos nyomozó révén elhíresült Basset houndot - bármilyen meglepő - nem a vicc kedvéért tenyésztették ilyen testalkatúra, hanem vadászati célokból. A kanapén üldögélve sztoikus nyugalommal veszi tudomásul az élet történéseit, kényelmes életvitelének és a géneknek köszönhetően teste legalább annyira karcsú és áramvonalas, mint egy liszteszsák. Tökéletesen elegendő neki aktivitásként, ha elbattyog az ételes edényig, feltéve ha fáradalmait kipihenve és jóllakottan utána kiszabadulhat a kertbe és játszhat kedvére - az sem baj, ha ehhez nem asszisztál a gazdi!

Nyugodt természetéből és lustaságából adódóan jól tűri, ha kisgyerekek dögönyözik. Garfield-os életfelfogása miatt ügyeljünk súlyára, mert komoly egészségügyi problémákhoz vezethet az elhízás! Súlyának karbantartása nem is szokott gondot okozni, hiszen nagyon igényli a mozgást!

Boston terrier
A kutyakiállításokon a társasági kutyák csoportjában indítják, mert a terrierekre jellemző tömegmészárlásos hajlam náluk kihalófélben van. Mozgékony természet, de jól elvan egy magányos délelőttön egy nagyobb lakásban vagy kisebb kertben. Persze azért szereti a társaságot és a rivaldafényt is, úgyhogy direkt sokgyerekes családba ajánlott, ahol mindig foglalkozik vele valaki.

Magyar agár
A hihetetlenül gyors és fáradhatatlan vadászkutya nem csak az agárversenyeken bizonyított, társállatként is megállja a helyét. Értelmes, tanulékony és hűséges, szívesen ücsörög mellettünk és hallgatja filozófiai okfejtéseinket is, persze, csak ha nincs a közelben lemészárolnivaló nyúl vagy nyúlnak látszó tárgy. Lakótelepre a nagy mozgásigénye miatt nem ajánlott, csak kertes családi házba, de ekkor is célszerű rendszeresen futtatni, hacsak nem rendelkezünk több hektárnyi birtokkal.

Shar-pei
Ideális társa az elfoglalt menedzsereknek, mert jól alkalmazkodik a "hét közben dolgozunk, hétvégén mozgunk" időbeosztáshoz, és az egész hetes lazsálás után lelkesen kirándul a családdal. Napi 16 órát gond nélkül végigalszik, valószínűleg ő is ismeri a kozmetikai fegyvertényt, hogy a hosszú alvás kisimítja az arcot és a ráncokat. Bár persze lehet, hogy nem ezért alszik ilyen sokat, elvégre népszerűsége elsősorban bizarr arcberendezésének köszönhető. Ő sem hibátlan: az átlagnál kissé finnyásabb és nemtetszésének is rögtön hangot ad.

Shih-tzu
Vele az ember kiélheti elfojtott fodrászhajlamait, mert szőre legalább annyi ápolást igényel, mint egy sztár hajkoronája, viszont nem reklamál, ha a fésülködés a séta idejéből vesz el. Persze ezt a nemes műveletet szakemberre is bízhatjuk, ami anyagi szempontból nem annyira gazdaságos, viszont csomó időt megspórolhatunk. Egyetlen rossz tulajdonsága, hogy hajlamos kihasználni azt a tényt, hogy ő a család kedvence, és ha ezt a gazdi kezdetben ráhagyja, akkor könnyen ő lehet az úr a háznál, amiből aztán a legjobb kutyaiskolás sem fogja tudni (könnyen) kinevelni.

 

 

Angol bulldog
Hiába a vérszomjas, vad külső, a lelke mélyén családcentrikus, igazi nagymama kedvence. A látszat ellenére a hobbija nem a szomszédok riogatása és védtelen öreg nénik felfalása, hanem az alvás, miközben bizarr zenei aláfestésként hangos horkolással örvendezteti meg a körülötte élőket. A hosszú álomból nagyon nyugodtan ébred, így jó játszótársa lehet a gyerekeknek. Teste pont annyira légies, mint egy traktor, ám a nyilvánvaló ergonómiai problémák ellenére könnyedén mozog. Hajlamos a hízásra, ezért a közös program ne azt jelentse, hogy apával elhevernek a tévé előtt meccset nézve, nassolgatva, hanem vigyük el inkább sétálni, macskát kergetni!

 

 

A KEVERÉK IS KUTYA!

Valószínűleg olvasóink között is sokan vannak, akik egy keverékkel kezdték kutyás pályafutásukat, vele tanulták meg az alapokat, jártak le először egy kutyaiskolába, de legközelebb már egy fajtatiszta kutyát választottak, mivel "komolyan" akartak kutyázni. Hiszen egy keverékkel többek között nem lehet kiállításokra járni, világversenyeken elindulni, egy kinológiai egyesület munkájában résztvenni. Az úgynevezett komoly kutyás élet a fajtákra épül, és aki csak néhány évet is eltöltött itt, az nagyon könnyen megfeledkezik arról az egyszerű tényről, hogy a keverék is kutya. Ugyanolyan teljesítményekre képes, mint fajtatiszta társai, s ami a legfontosabb, úgyanúgy szeret minket, embereket, mint egy Multichampion kiállítási favorit.

Némely szervezetek egyébként már rendeznek kiállításokat keverék kutyák számára is, s ez az ötlet nem is olyan komolytalan dolog, mint amennyire első hallásra tűnik. Hiszen egy kutya jó anatómiai felépítése fajtától független valami; például a megfelelő hátsó és mellső szögellés, a mozgás elbírálása keverékeknél sem szakmaiatlanság. Kiváló példa erre az 5 éves angol masztiff?amerikai staffordshire terrier szülőktől származó Guccio. Több keverék-kiállítást is megnyert, s kiváló anatómiai felépítését számtalan ? fajtatiszta kutyákat ? tenyésztő is megcsodálta.

A keverékeknek persze van egy behozhatatlan előnyük; nem számít, milyen színű folt van rajtuk, vagy hogy foltosak-e egyáltalán, egyszerűen akármilyenek lehetnek. És ez néha még életmentő körülmény is, ugyanis fajtatiszta kutyáknál a standardnek nem megfelelő színhibás kölyköket gyakran közvetlenül születésük után elpusztítják ? csupáncsak színük miatt.

De mit számít a szín, ha egy reggel iskolába vagy munkába menet egy kutya csatlakozik hozzánk, s attól fogva minden nap megvár minket s farkcsóválva üdvözöl... Ilyenkor hiába a sok szakkönyv, a tervezgetés, milyen fajtájú kutyát vegyünk; már nem számít a szín, csak a szeretet. Kiválasztottak lettünk. Egy kutya minket szeretne szolgálni, remény és szeretet sugárzik szeméből. Mi visszanézünk rá, s másnap már pórázzal és nyakörvvel érkezünk, lakásunkban pedig kiadós vacsora és ágyunk mellett kényelmes fekhely várja a kutyát. Aki csak egy keverék, de a mi kutyánk.

GYEREK ÉS KUTYA

 

Vannak gyerekek, akik egyenesen beleszületnek a kutyás élet

közepébe, hiszen már világra jöttük elôtt is volt kutya a háznál. Ha az állat valóban családtagként él velünk, és kellôképpen jólnevelt, a kisbaba megszületése nem okoz problémát. Természetesen be kell tartani néhány életbevágó alapszabályt: például azt, hogy a kutyát és a gyermeket sohase hagyjuk magára együtt, ôrizetlenül! Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni: nagyságrendekkel több újszülött esik áldozatul saját zavart egyéniség?, felelôtlen, éretlen, pánikba esett anyjának, mint a család négylábú kedvencének (gondoljunk csak a szemétkukában, nejlonzacskóban, kukoricaföldön, emésztôgödörben megtalált, többnyire sajnos már menthetetlen csöppségekre), de az óvatosság soha nem árthat. Már az sem tekinthetô éppen kívánatosnak, ha a rácsos ágyból kilógó ujjacskát a kutyus és a baba felváltva veszi a szájába. Mivel az elsô két-három évben a kisgyermekre nemigen tudunk észérvekkel hatni, minden a kutya fegyelmezettségén és a gazda éberségén múlik. Ismerek ugyan olyanokat, akik elsô lépéseiket a család borzas házôrzôjének szôrébe kapaszkodva tették meg (némelyik ilyen jelenetnél magam is jelen voltam), ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kutya alkalmas erre a dajkaszerepre. A nagytest?, kimért mozgású, higgadt kutyák itt elônybe kerülnek az örökmozgó, olthatatlan kíváncsiságtól és játékvágytól hajtott ebekkel szemben.

Gyerekhez kutya

Ha a baba születésekor éppen nincs kutya a családban, a beszerzéssel várjunk néhány évet. Csak akkor vágjunk bele, ha a gyerekkel mát szót tudunk érteni. A bizonytalanul totyogó kisgyereket a hebehurgya kölyökkutya könnyen fellökheti, t?hegyes tejfogaival játék közben megsebezheti. Ha végül a megkutyásodás mellett döntünk, olyan fajtát válasszunk, amelynek a vérében van, hogy féltôn vigyázza a gazda jószágát. Az az eb, amelynek a munkájához évszázadok óta hozzátartozik a testközeli, mégis kíméletes érintkezés a báránnyal vagy akár baromfival, a kis ember épségére is tud majd vigyázni. Vigyázás alatt azonban itt is azt kell értenünk, hogy maga a kutya ne tegyen kárt akaratlanul a gyerekben. Soha ne hozzuk olyan helyzetbe az állatot, hogy úgy érezze: a kicsit másoktól, idegen emberektôl kell öntevékenyen megvédenie!

Ha az öt-hat éves kisfiú vagy kislány szívesen dicsekszik is el az óvodában vagy az iskolában négylábú barátjával, saját magunkat ne hagyjuk megtéveszteni: a ?kis gazdit? a nála idôsebb vagy termetesebb kutya sohasem fogja fônökként elismerni! A serdülôkort még el nem ért gyerek a kutya szemében nem lehet falkavezér, ugyanis még kölyökszaga van. A kellôképpen szocializált kutya türelmesen viselkedik vele szemben, hiszen a gazda ?kölyke?, a jólnevelt jókedvében állat engedelmeskedik is néhány vezényszavának, az aktív, játékos kutya pedig a közös cselekvés öröméért akár még komolyabb együttm?ködést igénylô gyakorlatokat is végigcsinál vele, ám teljes mértékben az uralma alá nem veti magát: alapvetôen a család felnôtt tagjának a kutyája marad. Ahhoz, hogy a gyerek ténylegesen (és nem csak jogilag) sajátjának mondhassa a kutyát, meg kell várni a tíz-tizenkét éves életkort. Sok függ a gyerek érettségétôl is: ki korábban, ki késôbb válik alkalmassá arra, hogy elôször saját magára tudjon vigyázni, majd rábízható legyen az állat is. Az elsô pillanattól kezdve a gyerek viselje gondját (persze szülôi irányítás mellett) az állatnak, hogy ezáltal is erôsödjön a kötelék kettejük között.

A nyerô páros

Ha a gyereknek választunk kutyát, ne a saját ízlésünkre hallgassunk! Olyan fajta mellett döntsünk, amelyet fizikailag is képes lesz uralni, és amelyben nem teng túl oly mértékben a ?becsvágy?, hogy a vezérségre törve kis gazdája ellen forduljon. Azok a fajták, amelyek a ?bébiszitter-szerepre? alkalmasnak bizonyulnak, itt nem jöhetnek számításba: noha ?atyai? jóindulattal viseltetnek a gyerek iránt, éppen azért, mert ?felülrôl néznek? rá, igazán engedelmeskedni nem fognak neki. A boxert például, amely tökéletes játszótársa a kicsiknek, amíg a szülô is jelen van, felügyelet nélkül sétálni engedni velük nem életbiztosítás: él-hal ugyan a gyerekekért, de gyenge pontja, hogy nem t?ri, ha más kutyák provokálják, s ha ?felveszi a keszty?t?, bizony felnôtt kell ahhoz, hogy akár kézzel, akár parancsszóval megfékezze.

A kotorékebek, ezek a konok, izgága kis bajkeverôk sem jelentenek ideális társat, még ha méretüknél fogva alkalmasnak látszanának is.

A túl kicsi ölebek hátránya, hogy a gyerek kerülhet kellemetlen helyzetbe, ha meg kell védenie ôket. A vizslák jellemüket tekintve megfelelôek volnának, ám számolni kell azzal, hogy minden vadászkutya számára megsz?nik a világ, ha vadat, vagy annak látszó élôlényt lát, esetlen vonzó szimatra bukkan. Bármilyen vonzó ?eleven játékkutya? a spániel vagy a beagle, óvakodjunk tôlük: ha a fejükbe vesznek valamit, nehéz ôket eltéríteni tôle.

Mindezen szempontok persze csak általánosságként kezelhetôk, s akadnak kivételek. A fajtatiszta kutyáknak azonban mindenképpen megvan a fajtára jellemzô egyénisége, hiszen éppen ez teszi ôket alkalmassá eredeti feladatuk elvégzésére ? pontosan ebbôl adódóan azonban némiképp ?sarkított jellemek?. Nagyon sokszor éppen ezért a keverékek bizonyulnak a legjobb választásnak. Egy szó, mint száz: a gyerek mellé olyan kutya való, amely valóban függ kis gazdája szaván, és jobban érdekli a közös játék, mint a külvilág bármiféle ingere.

Első számú közellenség?

A hír borzasztó: egy kóborló rottweiler életveszélyesen megtámadott egy kisfiút. A gyerek életét a véletlenül arra járó két felnőtt mentette meg, a kutyát pedig egy rendőr agyonlőtte. Szörnyű tragédia, ám ki a felelős azért, hogy ez bekövetkezhetett?  Négylábú barátaink több tízezer éve ugyanis, nem erre kötöttek "vérszerződést" velünk.

Az utóbbi időben megszaporodtak a kutyák támadásairól szóló híradások. Ezeket olvasva az embernek az az érzése támad, hogy ha egy eb szembe megy vele az utcán, jobban teszi, ha sietve átmegy a túloldalra. És akkor még örülhet, ha a "fenevad" nem okozott neki súlyos testi károsodást. Az emberre támadó kutyák miatt a közvélemény nagy része lassan az állatvilág ellen fordul. Figyelmük nem terjed ki arra, hogy ezekért az esetekért többnyire mi, emberek vagyunk a felelősek. Mert mint mindennek, úgy ennek a dolognak is két oldala van. A kutyák agresszív magatartását a gondatlan tartás, a felelőtlen beltenyésztés, a velük szembeni erőszak, az abnormális harciasságra nevelés okozza. Ezek a tények azonban sajnos kimaradnak a híradásokból. Csak azt olvashatjuk, hogy milyen agresszív magatartásúak a német juhászok, a kaukázusi juhászkutyák, a kuvaszok, és újabban a rottweilerek. Borítékolom: a dolog egyenes ágú következménye az lesz, hogy  akad majd olyan képviselő, aki erőteljesen fogja követelni a T. Háztól, hogy nyilvánítsák veszélyes ebeknek az őrző-védő fajta kutyákat. S akkor pedig már nem lehet gátat szabni az olyan önkormányzati ebtartási rendeleteknek, mint amilyenekkel Miskolc, vagy Nyíregyháza "büszkélkedhet". Pedig a dolognak nagyon egyszerű megoldása lenne. S ugye, nem lepődnek meg azon, ha egy képzeletbeli ugrással már ki is kötünk az állatvédelmi törvénynél?

A kisfiúra támadó rottweiler (volt) gazdája megússza. Mert kideríthetetlen, kié volt a kutya. És már eljutottunk az állatvédelmi törvény végrehajtási rendeleteinek egyik igen komoly hiányosságához, amelyben nem tették kötelezővé a kutyák kötelező azonosítását. Ez a "kedves" gazdi talán azóta már be is szerezte legújabb szerzeményét, amelyet könnyen lehet, hogy egy félméteres kötélen kikötve tart majd. A kutya pedig lassan megőrül a tartási körülmények miatt. Ahogy teheti, elszabadul fogságából, és újra "hír" lesz. A tulajdonos pedig újra mossa kezeit?Senki nem mondja neki, hogy "ejnyebejnye", mivel a törvényben az állatok tartási kötelezettségeire vonatkozó paragrafusokat nem fogják ellenőrizni. Mert ugye, azt ön sem gondolja, kedves olvasó, hogy az állatvédelmi előírásokat betartatni hivatott hatósági állatorvos majd megbírságolja ezeket a tulajdonosokat? Mert akkor legközelebb egy másik orvost hív a gazdi beteg állatához. Azt, aki úgy tesz, mint ha semmit sem látott volna. S itt a törvény másik óriási hiányossága: az állatvédői felügyeleti rendszer továbbra is csak az állatvédők álmában létezik. Pedig ennek a szervezetnek többek között pontosan az lenne a feladata, hogy figyelemmel kísérjék: megfelelnek-e a tartási körülmények az adott állatfaj igényeinek. Mert ha nem, akkor nem kötelező ilyen állatot tartani. Magyarországon jelenleg a leggyakrabban a sznobizmus dönti el, hogy ki, milyen fajtájú kutyát vásároljon. Bár könnyen lehet, hogy a gazdi jelölt eddig csak azt tudta róluk, hogy ugatnak, és farkuk van, de már első ebként a némi szakértelmet feltételező rottweilert, vagy dobermannt választja. A négylábú mozgás és foglalkozási igényéről fogalma sincs, de azt elmondhatja a baráti körének, micsoda divatos házőrző került a házhoz. Tőlünk nyugatabbra ezen a téren is kicsit másképpen működnek a dolgok. Ha valaki kutyát akar tartani, bejelenti óhaját a helyhatóságnál. Az önkormányzat alkalmazásában álló (!) állatvédelmi felügyelő kimegy a kérvényező otthonába. A helyszíni szemlén a leendő tulajdonos napirendjéről, a tartási körülményekről információkat szerez, majd ezek ismeretében dönti el, hogy alkalmas-e az illető az adott fajtájú kutya tartására, vagy sem. Nem is igen látni az utcáikon kóborló, vagy láncra kötött állatokat. És nem is tekintik első számú közellenségnek leghűségesebb barátainkat?Nagyon fontos lenne a nevelés is. Amelyben mi szintén gyerekcipőben járunk. Az ezzel foglalkozó végrehajtási rendeletekhez információink szerint még nem is kezdett hozzá az Oktatási Minisztérium. Pedig az állatokkal való helyes bánásmódra már óvodában nevelni kellene a gyerekeket. Mert legyünk őszinték: kutyatámadások esetében bizony gyakran a kicsik provokálták ki az állat agresszióját. Így történt ez a Győr közeli falu életében is, amikor egy német juhász jellegű keverék rontott két kisgyerekre. (Legalábbis a híradások szerint.) A srácok bottal piszkálták a rövid láncra kötött ebet. Szurkálták, bottal hadonászva cukkolták a már őrjöngő állatot. Addig-addig, amíg a kutya eltépte láncát, és a gyerekekre támadt. Súlyos, maradandó sérülést okozott. A "bűnöst" azon nyomban agyonlőtték, és az egész ország hosszú hetekig azon szörnyülködött, micsoda fenevadak élhetnek közöttünk?Egy másik történet hitelesen úgy szólt, hogy a gyerek felmászott a kennel tetejére. A lába megcsúszott, és az ott lustálkodó pitbullra zuhant. A kutya persze megijedt, és támadt. Vagy inkább védekezett? A kutyát persze kiírtották, dehogy a kissrácnak azóta valaki is elmagyarázta volna, hogy állatokkal hogyan kell bánni, arról nem szól a fáma.

S nem szabad elfeledkeznünk a saját felelősségünkről sem. A honi állattartási kultúra bizony még igen sok kívánni valót hagy maga után.

Hogy történhet az meg, hogy támadásra is betanított állatok kiszökhessenek a kertből, vagy egyszerűen elkódorogjanak otthonuktól? S míg gépkocsit csak az alapvető műszaki ismeretek birtokában vezethetünk, csibészelésre, támadásra bárki "taníthatja" kutyáját. Akik aztán, a "hozzáértésnek" köszönhetően, négylábú fegyverekké válhatnak. Ennek az esetnek bizony komoly folytatása lesz. Aminek sajnos nem a rottweiler gazdája issza meg a levét, hanem azok a becsületes kutyatartók, akik úgy tartják kedvenceiket, ahogy az elvárható lenne. Sokáig nem fogja elfelejteni sem a közvélemény, sem a HIVATAL, hogy egy kutya hajszál híján megölt egy kisgyereket. A kisfiú és családja kínjairól nem is beszélve?Az ilyen tragédiák vesztesei többek között az állatvédők is. Gondoljunk csak bele: ezután hogyan merjen majd bárki odaállni az önkormányzat jegyzője elé, és kérni egy kutya kínzása miatt a hatóság eljárását?

Az állatvédelmi törvénnyel végre megoldhatóak lettek volna ezek az anomáliák. Nagyon nagy kár, hogy a végrehajtási rendeletek hibái miatt ezt csak feltételes módban mondhatjuk el. Az állatvédelmi törvény kapcsán bekövetkezett "fejlődés" képletesen megfogalmazva így valószínűleg  csak annyiból áll majd, hogy a kutyák lánca mostantól rozsdamentes acélból fog készülni?

KITŐL TANULJA A GYEREK?

Hogyan bánik majd a természettel, az állatokkal a jövő nemzedék?

 

?Kormányom ez évi tevékenysége a gyermekekről szól? ? mondotta február 11-én országértékelő parlamenti beszédében Medgyessy Péter miniszterelnök. Három illetékes minisztert kérdeztünk: milyen intézkedésekkel, törekvésekkel támaszthatják alá a miniszterelnök szavait, közelebbről a jövő generációjának természet, környezet- és állatszeretetre nevelését? Annál is inkább, mert az állatok védelméről szóló törvény záró rendelkezéseiben ? (XI. fejezet, 46.§. (1), (2) bek. ? ez olvasható: ?Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismertetését az iskolai általános képzésbe, a szakképzésbe és az ismeretterjesztésbe be kell építeni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását az állami és önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek előmozdítani.? (Megállapította: 2002. évi LXVII. törvény 48.§. Hatályos 2003. III. 1-től).

 

KÖRNYEZETI NEVELÉSI KONCEPCIÓ, ERDEI ISKOLA PROGRAM Nyolcszázötven millió a terepi nevelésre Magyar Bálint, oktatási miniszter

? Tervezik-e ? elsősorban a gyermek-, ifjúsági- és sport, valamint a környezetvédelmi tárcával együttműködve ? a tudatos környezet- és állatvédelem erőteljesebb megjelenítését a Nemzeti Alaptantervben, annak tudatosítását, hogy ?az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények?? Miben áll az együttműködésük?

? A természeti környezet védelmét és szeretetét a Nemzeti Alaptanterv már első elfogadása, 1995 óta tartalmazza. A természet és környezet védelmével kapcsolatos ismereteket tehát valamennyi oktatási intézményben oktatni kell. Az nem mindegy persze, hogy mindez milyen minőségben történik, hiszen a célunk, hogy a társadalom természetvédelmi kultúrája, környezettudatossága növekedjen. El kell érni, hogy a tanulók kapcsolódjanak be közvetlen környezetük értékeinek megőrzésébe, szerezzenek személyes tapasztalatokat. Ahhoz, hogy ezt valódi testközeli élményként élhesse meg minden kisdiák, a terepi környezeti nevelés ad lehetőséget, ami nem csupán az erdei iskolákat jelenti, hanem a szabadidőt, a turisztikát is.

Ezt szem előtt tartva dolgozta ki oktatási és a környezetvédelmi tárca közösen a Környezeti Nevelési Koncepciót, ami alapján 2000 júniusában elindult az országos Erdei Iskola program. Az oktatási és a környezetvédelmi tárca együttműködési megállapodást írt alá arról, hogy ezt az együttműködést kiterjesztjük és továbbfejlesztjük. A terepi, erdei iskolai programok segítségével lehetőséget kívánunk biztosítani arra, hogy a gyerekek, fiatalok felfedezzék és megértsék a természet, a közösség és az egyén kapcsolatait, összefüggéseit, ezáltal kialakuljanak azok a készségek, képességek, amelyek elősegítik a környezeti problémák megoldását, elkerülését. Kiemelt célunk, hogy általános iskolás korában, azaz a nyolcadik évfolyam befejezése előtt ? minden gyermek legalább egy alkalommal eljusson bentlakásos erdei iskolába ? ennek a feltételeit legkésőbb 2008-ra meg kívánjuk teremteni.

? Más a falusi és más a városi gyerek viszonya az állatokhoz. Lehet-e különbséget tenni e két csoport között a felelős állattartásra nevelésben?

? Azt gondolom, hogy nem lehet ilyen szinten különbséget tenni városi és falusi gyerekek között, az állatokat egyformán kell szeretni falun és városon. A különbség legfeljebb abban jelentkezik, hogy a városlakó gyerekek számára kevésbé mindennapos a kapcsolat az állatokkal, de hozzáteszem: a falusi gyerekek közül sem mindenkinek a családja tart állatokat, illetve ha igen az is lehet, hogy pont rossz mintákat tanul meg otthon. Éppen emiatt tartjuk fontosnak, hogy kisiskolás tanulmányai során mindenképpen legyen egy erdei iskolában eltöltött pár nap, pár hét, amikor életre szóló emlékeket szerezhet a természetről, környezetről, állatokról. Biztosan másként fog az állatokról gondolkodni, mint előtte.

? Támogatja-e (esetleg anyagilag is) a minisztérium azokat az oktatási intézményeket, ahol fontosnak tartják, hogy a gyerekek szeressék és óvják a környezetüket, és kulturált állattartást tanuljanak.

? A környezeti nevelést már eddig is több formában támogatták az érintett tárcák. A környezet- és természetvédelmi táborok minisztériumi támogatása például a nyolcvanas évek végére nyúlik vissza, de emellett a Gyermek és Ifjúsági Alap is rendszeresen segített ilyen táborokat. Az erdei iskolákat ? a környezetvédelmi tárcával közösen ? pályázati formában támogatta, és támogatja az Oktatási Minisztérium, ez a múlt évben közel 60 millió forintot jelentett.

A Nemzeti Fejlesztési Terv elfogadás előtt álló tervezete szerint ? az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzügyi támogatásával együtt ? a terepi nevelés támogatására fordítható összeg a közeljövőben a sokszorosára, mintegy 850 millió forintra emelkedik.

 

NEVELJÜNK MOZGÁS-GAZDAGABB, A TERMÉSZET IRÁNT NYITOTTABB ÉLETMÓDRA Jánosi György, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter

? Ön pedagógus, szociológus. Így nem csak miniszterként, de avatott szakemberként még árnyaltabban tud a témáról beszélni. Egyáltalán, van-e valamilyen ? mondhatni hivatalos ? képük arról, hogy a jövő generációja kitől, hol, hogyan tanul természet- és állatszeretetet?

? Sajnos, ma az oktatásban még mindig túlteng a lexikális ismeretek megkövetelése, miközben a tudás alapú társadalomban élünk, az információs társadalom feltételeinek megteremtésére készülünk, az egész életen át tartó tanulásra, ami sokkal inkább a jártasságot, a készségek, képességek fejlesztését, a gyakorlatiasságot követelné meg. Azt például, hogyan tud valaki önállóan tanulni, hogyan tud magától információt szerezni felnőtt korában, mert ezt megköveteli tőle az élet. Ezt azért tartom hangsúlyosnak, mert amíg a lexikális ismertek uralják a tananyagot, addig folyamatosan dúl a harc a klasszikus tantárgyak között, hogy a jelen tanterv keretein belül ki tud nagyobb teret, több időt kiharcolni magának.

? A gyerekek agyában...

? A gyerekek agyában. És ezzel óhatatlanul háttérbe szorulnak nem csak a jártasságok, a képességek, hanem azok az ismeretterületek is, amelyek az utóbbi időben erősödtek fel az európai közgondolkodásban. Például a környezet- és természetvédelem.

? Azért, ha lassan is, ez a környezettudat már kezd beszivárogni hozzánk is...

? Igen, de épp a késés miatt szorul háttérbe, kerül hátrányba a történelem, a magyar, a matematika és a földrajz között folyamatosan zajló harcban. Ezért kevés ? úgy gondolom ? még mindig a természetismerettel, a természet és az állatok védelmével való foglalkozás. Bizonyos elemei beépülnek ugyan a különböző tantárgyakba, de önállóan, integráltan nincs jelen.

? Pedig most lenne igazán nagy szükség rá, elég csak a világszerte folyó, felelőtlen környezetszennyezésre és -rombolásra, a védett állatok ember általi ? gyakran teljes ? kipusztítására gondolni. Ám ha a bolygónk iránti felelős gondolkodást nem építjük be a tudatba már kisgyermek korban, rágondolni is rossz, mi marad az utódainkra.

? Ezzel teljesen egyetértek, hiszen a gyerekek fogékonyak, ösztönösen szeretik az állatokat, a növényeket, a természetet. Ezt a fogékonyságot kellene kihasználni és az iskolai tananyagban jobban építeni rá. Most, az európai uniós csatlakozás küszöbén szembesülünk majd igazán azzal, hogy ott milyen szigorúak a követelmények a környezet, a természet és az állatok védelme területén.

És bizony, ki fog derülni például az is: felsőoktatási képzésünk koránt sincs még abban a helyzetben, hogy annyi környezetvédelmi jogászt, közgazdasági és egyéb szakembert adjon a társadalomnak, amennyire majd szükség lesz itthon. Hiszen a gazdaság szereplői, vállalatok, cégek stb. előbb-utóbb rá fognak kényszerülni ilyen szakemberek foglalkoztatására, mert az előírt feltételek hiánya miatt adott esetben súlyos pénzbüntetéseket kell majd fizetniük. És a bírsággal a probléma még nem oldódik meg.

? Tervezik-e ? elsősorban az oktatási tárcával együttműködve ?, hogy a Nemzeti Alaptantervben erőteljesebb hangsúly kerüljön a környezetvédelemre és annak tudatosítására, hogy ?az állatok örülni és szenvedni képes élőlények? és nem játékszerek, amit kedvünkre nyúzhatunk, s nem tárgyak, amit eldobhatunk, ha megunjuk. Az aranyos kiskutyából borjú nagyságú állat lesz, a húsvéti kisnyúllal pár nap múltán már nem tudunk mit kezdeni...

? Természetesen tervezzük, de ebből kihagyhatatlan a környezetvédelmi tárcával való együttműködés. Hármunknak kell végiggondolni, mit tudunk tenni ezen a téren. Természetesen a magam területén én is szeretnék mindent megtenni azért, hogy az egészségesebb életmód feltételeit már iskolás korban kialakítsuk. Hiszen ott alapozódik meg a mozgásgazdagabb, a természet iránt nyitottabb szemléletmód, ami felnőtt korra beépülhet az életmódszerű szokásokba. Az egészséges életmód azonban nemcsak a sportot, a mozgásgazdagabb életvitelt, a természet közelségét jelenti, hanem a természetet óvó-védő szemléletet is. Ebben együttműködik a három tárca, és szeretnénk ? maga az oktatási miniszter is ? a Nemzeti Alaptantervet és a kerettantervet fokozatosan áttekinteni, hogy csökkentsük a lexikális tudás mennyiségét, a gyerekek túlterhelését. Talán most van esélye, hogy ilyen elemek lépjenek be az oktatásba.

? Ön szerint mennyire tudatosult a társadalomban, hogy már három éve érvénybe lépett ?az állatok szeretetéről és kíméletéről? szóló törvény?

? Nem tudatosult, úgy érzem. Valószínűleg hallottak róla, bár szerintem az erről kérdezetteknek csak a töredéke válaszolna igennel. És még rosszabb a helyzet, ha ennek a törvénynek az elemeiről, szándékairól kérdezzük az embereket. Talán annak idején a kormány nem fordított kellő gondot arra, hogy ezt a törvényt bevigye a köztudatba, a közgondolkodásba. Pedig kellett volna. És azért kellett volna, mert, sajnos, úgy látom, az élet minden területén nő az agresszió. Ez az életmódnak, a stressznek, és még nagyon sok mindennek betudható.

? Ha már az agressziónál tartunk: képes-e a GYISM a maga eszközeivel tenni az ellen, hogy a jövőben egyre kevésbé forduljon elő olyan, manapság sajnos gyakori eset, amikor egyes településeken a nyílt utcán lőnek agyon csavargó (de gazdás) kutyákat? Hogy az állatkínzók ellen nincsenek hatékony eszközeink? Szakemberek szerint a családon belüli erőszak első áldozatai is az állatok. Sőt, nemzetközileg is alátámasztott tény, hogy a sorozatgyilkosok ?karrierje? gyerekkorukban, állatok kínzásával kezdődött.

? Sajnos, szaporodnak az erőszakos bűncselekmények, fölerősödött a családon belüli agresszió, és ennek legvédtelenebb áldozatai az állatok. ők nem tudnak jelzést adni, segítségért futni, és én is azt gondolom, hogy sok esetben az állatokhoz való viszony gyerekkorban alapozódik meg, jó vagy rossz irányban.

Amit a mi minisztériumunk tenni tud, az a gyermekek és az ifjúsági szervezetekben végzett felvilágosító munka, hiszen velük napi kapcsolatban vagyunk. S azt gondolom, ez a fajta felvilágosítás és tudatformálás sokat jelent későbbi életük során. Mert tényleg igaz, tapasztalat az, hogy aki felnőtt korban erőszakos cselekményt követ el, az gyerekkorában állatokat kínozott. Hiszem, hogy ez a tendencia megállítható. És ezt a következtetést az átlagember is levonja.

 

A KICSI, A NAGY, MEG A KANDÚR A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban járva, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy a közismerten ? és bevallottan ? elkötelezett állatbarát Jánosi György minisztert a ?háztájiról? is faggassuk: ? Gyerekkoromban nem voltunk gazdagok. Szoba-konyhás sorházban laktunk Szekszárdon, a szüleimmel és a két nővéremmel. Onnan egy másfél szobás bérlakásba költöztünk, így az állatok kimaradtak az életünkből. Azaz mégsem, mert nyaranta rengeteg időt töltöttem falun a nagyszülőknél, állatok között. Megszerettem és megismertem őket. A családomban soha nem volt kérdéses, tartsunk-e állatot, mert a feleségem kertes házban nőtt fel, ahol mindig volt kutya és macska. ? Hogyan nevelték állatszeretetre a lányaikat, Esztert és Katát? ? Az ?állatdömping? ? az akváriumtól a tengerimalacon át a papagájig ? akkor indult, amikor az első lányunk kétéves lett. És amikor végre a panelból az első olyan házba költöztünk, amihez egy kis kert is tartozott, ?elszabadult a pokol?. Azonnal lett kutya, meg két cica. Ma már egy nagyobb kertes házban lakunk. Most éppen két kutyusunk van: Luca, a tíz éves drótszőrű tacskóhölgy és Dorka, a hatéves skót juhász kislány. Így aztán elmondható, hogy nőuralom van nálunk. A jelentős arányeltolódást csak Pemete a herélt kandúr enyhíti némiképp. ? Jut ideje mostanában a négylábúakkal foglalkozni? ? Kevés, de ha otthon vagyok, folyton ott sertepertélnek körülöttem. Mert bejöhetnek a házba is. Luca, az öreglány mindig is bent lakott. Az előszobában van a kis kosara, és állandóan láb alatt van. A kerti kutyaházban lakó Dorkát is beengedjük időnként, mert igazságtalan lenne, ha kitiltanánk, de akkora bundája van, hogy tíz perc után már vágyik kifelé, nem bírja a meleget. Mindenhová bemehetnek, mindenhová fölmehetnek ? egyszóval családtagok. A két kutya nagyon okos és nagyon jól nevelt. Félszavakból megértik, mit lehet és mit nem, és ha az ember kicsit csúnyán néz rájuk és csöppet megemeli a hangját, már tudják, hogy le kell ülni. És akkor rend van. ? Elvan egymással a nagy böszme meg a pici drótszőrű? ? Abszolút, sőt, a macskával is. A dögönyözés, a játékos harc állandóan folyik. És a kandúr sem hagyja magát: szegény picurt néha úgy megveri, mint a répát.

?Volt egy török Mehemed...?

? Más a falusi és más a városi gyerek viszonya az állatokhoz. Lehet-e különbséget tenni e két csoport között a felelős állattartásra nevelésben? Falun: nem kötöm ki kétméteres láncra egy életen át és nem tartom moslékon a kutyát. Városon: ha szeretnék állatot, szeressem azt is, hogy gondozni, sétáltatni, gyógyíttatni kell.

? Nagyon nagy a különbség. Gyerekkoromban minden nyaramat falun töltöttem. Azt láttam, hogy a falusi ember jobban megbecsüli a háznál tartott állatokat. Valószínűleg azért, mert tisztában van az értékükkel és a hasznosságukkal. Ez nem csak a haszonállatokra igaz, amiből élnek, hanem a kutyára és a macskára is, hiszen őrzi a portát, megfogja az egeret és nem engedi be a házba, a padlásra. De ez az értékelés azt is jelzi, hogy a falusi emberben a haszonelvűség erőteljesebben működik, s még a kutyát, a macskát is inkább haszonállatként tartja.

A városban inkább kedvtelésből tartanak állatokat, ami az urbanizáció egyik szükségszerű velejárója, következménye. A szeretethiány, a magány nagyon sok esetben szerepet játszik abban, hogy állatokkal próbáljuk pótolni a szeretetet, az emberi kapcsolatok beszűkülését, oldani az egyedüllétet. És itt jön az, ami ellen, sajnos, nagyon sokan vétenek. Mert ilyen szándékkal vesznek egy állatot, aztán kitelik a becsület, mert kiderül ? és most szándékosan túlzok ?, hogy nem tud beszélni, válaszolni, kellemetlenségekkel jár a tartása. Beleszeret valaki egy nagy masztiffba, és a kis panellakásában kiderül, hogy nem tud mit kezdeni vele. És akkor jön a baj, hogy mi lesz az állat sorsa. Megáll az autó, kinyílik az ajtaja és kilökik a kutyákat az utcára. Vagy hazaviszik a húsvéti nyuszit, aztán nem tudják, mit csináljanak vele, hát kidobják valahová. Elszaporodtak a kilökött, kóbor állatok. A hobbyállat tartásnak ez lett a hátulütője. Ezért gondolták aztán minden modern társadalomban, hogy az állatvédelem valamilyen törvényi szabályozását meg kell alkotni.

? Gondolnak-e olyan gyerek és ifjúsági programokra, amelyekben ?helye van? az állatoknak is? Nem csak szervezett állatkert-, vadaspark-látogatásokra gondolok. Voltam negyedik osztályosokkal a tököli állatotthonban. Olyan élmény volt számukra, hogy hazafelé a buszon alig győztek beszélni róla. Nagy sikerrel működnek a kutyás táborok is.

? A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal együttműködve szeretnénk ilyen programokat indítani. Éppen az uniós csatlakozásra felkészülés kívánja meg, hogy a gyerekekkel, a fiatalabb korosztállyal beszéljünk az ottani követelményekről, arról, mire kell odafigyelni a természetvédelem, az állatvédelem területén, ha az EU-hoz akarunk tartozni. Ezt a korosztályt fel kell készíteni az Unió által elvárt szemléletre. A környezetvédelmi és az oktatási minisztériummal együtt már most kialakítottunk egy 500 millió forintos keretet, amivel az erdei iskolákat kívánjuk megerősíteni, mert ezek jó terepei a természet megismerésének, védelmének, és ezzel együtt az állatvédelemnek is.

? Szorgalmazzák-e, hogy ? elsősorban az elektronikus ? médiában a sok szörnyű vagy éppenséggel bárgyú rajzfilm helyett több ?állatos? műsor legyen, különösen hétvégeken?

? Nagyon szeretnénk ilyen programokat. Eltökélt szándékunk, hogy a médiában olyan műsorokhoz nyújtsunk támogatást, amelyek valódi értékeket képviselnek és közvetítenek a gyerekeknek, s megfelelnek a hagyományos kulturális értékeknek. Ebben az évben a GYISM már 120 millió forintot elkülönített, hogy ilyen magazin- és egyéb műsorokat, filmeket támogasson. Írtam egy levelet az ORTT egyik vezető képviselőjének, Ladvánszky Györgynek, és javasoltam, hogy ők, akik évről-évre több milliárd forintot osztanak szét pályázatok útján médiaműsorokra, dokumentum- és játékfilmekre, az összeg egy meghatározott részét különítsék el kifejezetten gyerekeknek és fiataloknak szóló értékes ? köztük állatokról szóló ? műsorok létrehozására. Jómagam hiszek abban, hogy az állatok értékeket hordoznak, rendkívüli nevelő erővel bírnak.

Gyakran emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket és pontosan azért teszik, mert ha a gyerek állat képében kapja az információt, az értékek megjelenítését, jobban elfogadja, jobban rögzül benne és jobban azonosul vele. És butaság lenne ezt a nevelő erőt nem kihasználni.

 

TARTSD TISZTELETBEN AZ ÉLET MINDEN FORMÁJÁT! Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter

? Milyen szerepe van (lehet) fentiekben a Környezetvédelmi Minisztériumnak?

? A minisztérium a természet és az állatok szeretetét, az erre való nevelést egyfajta szemléletformáló program részeként kezeli. Ahhoz, hogy az emberek felnőtt korukra környezettudatosan éljenek, az első lépés: megismertetni, megszerettetni, megvédeni az őket körülvevő világot.

Az életkornak megfelelően, élményszerűen kell megteremteni azt az érzelmi állapotot, amivel az ember elkezdi az állatokat, a természetet szeretni, értékelni. Ilyen élményszerű gyerekprogramokat akarunk szervezni és támogatni. Egyrészt olyan zoopedagógiai állatkerti látogatásokat, amikor nem csak rács mögött élő állatokat látnak, de bemutatják nekik azok életkörülményeit, életmódját is. Már több helyen is láttam ilyen modellt, például Jászberényben, ahol az óvodás gyerekek szájtátva hallgatták az ottani munkatársat.

Szerencsére van jónéhány fanatikus ember, aki nagyon izgalmasan be tudja mutatni, például, hogy hogyan eszik a pelikán, hogyan kapja be, a halat, s ez lebilincseli a gyerekeket. Másrészt felkértük nemzeti parkjaink igazgatóságait, hogy a meglévő oktatási központok mellett a nem kellően kihasznált épületeiket úgy alakítsák át, hogy gyerekcsoportokat vihessünk oda, különleges erdei iskolai programra, ahol valóban az élő természettel, az állatvilággal találkoznak. A két fajta program egymásra épül.

? Önök találták ki, vagy az előző kormány programját folytatják?

? Erdei iskolai program már volt, de abban a minőségben és mennyiségben, ahogyan mi folytatni akarjuk, most alakul. Már a téli szünetben is környezeti, természeti értékeket bemutató kirándulásra vittünk el száz gyereket Egerbe. Ott voltam, láttam, élmény volt.

Sok olyan új programot ? táborokat, túrákat ? tervezünk, amelyek úgy viszik közel a gyerekeket a természethez, hogy közben kalandokat élnek át, maradandó élményekhez jutnak. Nyilván sokan tudják, hogy magam is szívesen túrázom le barlangokba és tudom, mekkora élmény, milyen nagyszerű kaland. Minden kezdeményezést örömmel fogadunk, és lehetőségeinkhez képest is támogatjuk.

? Sikerült-e már felmérniük, hogy a jövő generációja kitől és hogyan tanul spontán természet- és állatszeretetet?

? Ilyen felmérést még nem készítettünk, de érdemes elgondolkozni rajta. Bár az embernek enélkül is van ? szubjektív ? összképe. Én azt látom, hogy van egy sor remek kezdeményezés a pedagógusok részéről, ezzel szemben ? sajnos, társadalmi szinten - nagy fokú a nemtörőömség, az érdektelenség. Azt látják a gyerekek ? a kivétel kuriózum ?, hogy a felnőttek nem figyelnek oda az őket körülvevő világra.

Ebben a társadalmi mentalitásban mindenkinek, az egyénnek is megvan a maga felelőssége. Az emberek általában azzal védekeznek, hogy épp elég gondjuk van a megélhetéssel és sok más mindennel. És ez, sajnos, gyakran igaz is. Épp ezért azoknak az intézményeknek, amelyeknek ez a feladatuk, vagy lehetőségük van rá, kell felmutatniuk: ha ezekre az értékekre odafigyelünk, akkor saját magunkra is odafigyelünk és a saját lehetőségeink is nőnek.

Nem várunk csodákat

A saját életed tisztelete megköveteli, hogy az élet minden formáját tartsd tiszteletben. És úgy cselekedjél az élet minden formájával szemben, ahogy te emberként méltósággal élni akarsz. Ezen filozófiai elvek mentén igyekszik a tárca e mentalitás széles körű elterjedését eredményező akciókat szervezni, programokat, kiadványokat támogatni. Természetesen csodákat nem várunk. Nem várjuk, hogy a gondolkodásmód egyik napról a másikra megváltozzon, de megtesszük azokat a kicsi lépéseket, amiket meg kell tennünk.

? Ennek érdekében terveznek-e ? például ? a tévéműsorok közötti ?társadalmi célú hirdetéseket??

? Ezt eldönteni nem feltétlenül ennek a minisztériumnak a feladata. A szemléletformálás megjelenítési módjaira pályázatokat írunk ki és amelyik elnyeri a bírálók megfelelő minősítését, azt támogatjuk. De együttműködünk a sajtó különböző területeivel is.

? És az illetékes minisztériumokkal?

? Természetesen. Az erdei iskolára az Oktatási Minisztériummal közös programunk és élő megállapodásunk is van. Magyar Bálint és jómagam is aláírtuk.

? Sajnos, manapság nem ritkák az elborzasztó történetek. A hivatalos vagy a magánvéleményét akarja-e elmondani arról, hogy lakott településeken, világos nappal, halomra lődözik a csavargó kutyákat?

? Borzalmas! Elképesztő! Semmilyen körülmények között nem elfogadható! Ez a magán és a hivatalos véleményem is.

? Bizonyos önkormányzatok erről másként vélekednek...

? Miniszterként nincs módom, lehetőségem, hogy az ilyen ügyekben eljárjak.

? Kár!

? Csak a véleményemet mondhatom: egyetlen Magyarországon működő intézmény, szervezet, önkormányzat sem támogathat ilyet, nem adhat negatív példát. Úgy gondolom: nem vállalható, hogy kutyákat ezzel a kegyetlen módszerrel végezzenek ki. Ráadásul olyan jószágokat is lelőve, akik valakiknek a szeretett, megbecsült barátai. Erre egyszerűen nincs elfogadható indok. Jól tudom, vannak ? akár az embert is ? veszélyeztető körülmények, mint például a veszettség, de léteznek sokkal kulturáltabb, humánusabb módszerek is. Bár nem a Környezetvédelmi Minisztérium hatásköre, de ha lehetőségem adódik, szóváteszem, mert az ilyesmi semmiképp nem fogadható el.

Volt egy pulim annak idején, Biatorbágyon, és tudom, mit jelent egy szeretett állat elvesztése, amikor megöregszik és elpusztul. Ha elcsavargott, verekedett és sérülten került haza, vagy megbetegedett és kórházba vittem, fájt látnom, hogy szenvedett. Hát akkor milyen érzés lehet a kutyámat lelőve látni?!

Jó és rossz tapasztalatok

? Falusi gyerekek általában ahhoz szoktak, hogy a házőrző láncra kötve őrzi a portát, legfeljebb éjszakára engedik el. Lehet-e különbséget tenni köztük és a városi gyerekek felelős állattartásra nevelésében, ahol főleg kedvtelésből tartanak kutyát, de ha megunják, kényelmetlenné válik, egyszerűen kidobják?

? Azért ne általánosítsunk! Ezzel is, azzal is van jó és rossz tapasztalatom. Falusi lány vagyok, de nálunk a kutya soha nem volt megkötve. Ha olyan látogató jött hozzánk, aki félt tőle, bezártuk a kutyát a hátsó udvarba. De, persze, volt olyan porta is, ahol láncon tartották. Sok mindenen ? elsősorban érzelmeken ? múlik, ki hogyan bánik az állattal.

? Vannak ugyan állatmenhelyek, de az FVM ? ahová jelenleg tartoznak ? nem igazán jeleskedik a felkarolásukban, működésük ellenőrzésében, ami meg is látszik a magyarországi állatvédelmen. Sajnos.

? Ez baj. Hadd válaszoljak egy személyes történettel: a húgom vidéken, kertes házban lakik és van egy tizenegynéhány éves puliszerű kutyája, akit imádnak. Úgy egy éve egy kóbor kutya költözött a közelükbe, egy árokban lakott a két kicsi kölykével. Az anyakutya folyton hurcolászta a piciket, láthatóan el akarta helyezni őket. A húgom, aki nagy állatbarát, segíteni akart rajtuk. Különböző menhelyeknél próbálkozott, de ide-oda küldözgették. Nem nevesítenék, de nyugodtan leírhatja, hogy éppen ezzel veszik el a kedvét az embereknek. Közben a kicsik eltűntek, a húgom pedig befogadta az anyakutyát. Ezt azért nem nevezném jó tapasztalatnak...

? Szili Katalin házelnök-asszonytól tudom, hogy kormányszintre emelték az állatvédelmet. Talán még azt is megérjük, hogy a parlament beemeli a a Btk-ba: lehessen az állatkínzást börtönnel büntetni.

? Szerintem ez nem törvény kérdése. Jogászként is az a véleményem, hogy a büntetés nem az az eszköz, amitől eredmények várhatók. A bűnözők nem hiszik, hogy a büntetés eléri őket. Sokkal inkább a szeretetre nevelés, a példamutatás erejében bízom.

A kutyák szocializációja

A mindennapi élethez való szoktatást a kölyökkutyáknál kell elkezdeni

Az utóbbi évtized legtöbbet hallható és olvasható kutyatartói szakkifejezése a ?szocializáció?. A kutya szocializációjának tömör meghatározása: az állat fokozatos hozzászoktatása az élete során őt körülvevő környezeti ingerekhez. De mit kell egy átlagos kutyatartónak ez alatt értenie, valamint csinálnia, és miért fontos ez a nem kutyatartó embereknek? Mikor kezdhető el, és meddig tarthat a szocializáció folyamata? Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ a gazdik az alábbiakban.

A jelen kor civilizált körülményei között társállatként tartott kutyák viselkedését, magatartását, reakcióit két, egymástól jól elkülöníthető szociális viselkedésforma jellemzi.

?        Az egyik a kutya szociális viselkedése, kötődése a gazdájával, illetve a vele egy lakóközösségben élő emberekkel szemben. Ennek a viselkedésformának az elsajátítása ? a fajnak megfelelő tartási körülményeket feltételezve ? nagyjából genetikailag vezérelten, természetes módon, szinte magától alakul ki.

?        A másik a kutya szociális viselkedése a lakótéren kívüli vagy onnan beáramló környezeti ingerekkel szemben, beleértve az idegen emberektől és állatoktól kapott ingereket is. Az ebben a pontban említett ingerekkel szembeni és azok hatására kialakuló ? az emberektől és a  társadalomtól elvárt, helyesnek és elfogadhatónak tartott ? viselkedésformákra, reakciókra minden kutyát tanítani, nevelni, szoktatni kell.

A kutyák szociális viselkedése

Mint ahogyan az emberek között elterjedt mondás szerint ?az újszülöttnek minden vicc új?, hasonlóan van ez a kutyák esetében a civilizált, urbanizált, modern emberi környezetből érkező különféle ingerekkel. A kölyökkutyának minden hang, fény, szag, mozgás, inger stb. újdonságot jelent. Elmondható, hogy a fiatal állatok agya ebben a kezdeti, alakulásban, fejlődésben lévő szakaszban úgy programozott, hogy minden ismeretlen ingert potenciális veszélyforrásként kezel.

Mivel egy ragadozó állat, a farkas leszármazottjáról van szó, ezért természetes az újdonsággal, ismeretlennel szembeni bizalmatlanság és óvatosság, ugyanis nem nehéz elképzelni, hogy a nem körültekintő, óvatos és megfontolt egyedekből álló farkasfalka csak ritkán jutna élelemhez, és rövid időn belül kipusztulna. Ez az ösztönök által irányított viselkedésforma azonban nem zárja ki azt a másik, a viselkedést szintén döntően meghatározó, pszichikai irányítású jelenséget, hogy mint a legtöbb fiatal emlősállat, a kölyökkutya is rendkívül kíváncsi minden újdonsággal szemben. Ebből a kettős indíttatásból eredően lehet megfigyelni azt a már a néhány hetes kölyökkutyákra jellemző magatartást, hogy idegen tárgyakkal szembekerülve többször közelítő?távolodó mozgássorozattal csökkentik a tárgy és a közöttük lévő távolságot.

<

 

Építkezési lázban ég az ország, engedve a jobb levegô, a tágasabb élettér csábításának, s természetesen költöznek a négylábú családtagok is. A négy fal között felnôtt szobakutya innentôl kezdve annyit szaladgálhat, amennyit csak akar, kedvére ugathatja a holdat, s nem kell keresztbe tett lábbal várnia, hogy a gazdája hazajöjjön a munkából, és végre könnyíthessen magán. Elméletileg minden oka megvolna tehát arra, hogy elégedett legyen ? vagy mégsem?

Eleinte persze mindenki úgy gondolja, hogy kedvence majd szabadon járhat-kelhet a lakás és a kert között. Az életmódváltás azonban a szemléletváltást is magával hozza: az ember kénytelen szembesülni azzal, hogy a közvetlen kertkapcsolatnak nemcsak örömei, hanem terhei is vannak. A minden egyes zörejre kíváncsian a kertbe rohanó, majd lepihenni újra visszatérô eb egy órán belül akár tucatszor is végigüget a szônyegen, az idôjárástól függôen poros vagy sáros lábnyomok sorát hagyva maga után minden alkalommal, s végül a háziasszony lesz az elsô, aki ki meri mondani: ez így nem mehet tovább. Végtére más kutyák is kint laknak az udvaron, és remekül érzik magukat!

Aki elôtt a kaput becsukják

Csakhogy ha egy kutya éveken át családtagként él, jelen van minden fontos eseménynél és bármikor odaballaghat a gazdájához egy kis simogatásért, bizony nehezen veszi tudomásul azt, hogy mostantól becsukják az orra elôtt az ajtót. Hiába várja a gazdája, hogy boldogan szaladgáljon a kertben: csak álldogál bánatos képpel a bejárat elôtt, esetleg vonyít, vagy kaparni kezdi az ajtót. Ha végül beletörôdik a megváltoztathatatlanba, mozgásigényét akkor sem vezeti le a kertben: csökönyösen arra vár, hogy a megszokott idôpontokban sétálni vigyék, hiszen egész életében azt tanulta, hogy az otthonában nem tombolhat kedvére. Amennyiben pedig mégis elfoglalná magát valamivel magányos óráiban, rögvest kiderül, hogy mégsem teljes az újonnan kapott szabadság: nem szabad például lyukat kaparni a pázsitba, megrágni a lépcsôkorlátot, hemperegni a virágágyásban, és így tovább.

Kórus? száz ebtorokra

Az ugatási lehetôségek sem korlátlanok: a betonrengetegbôl zöldövezetbe menekült szomszédság csendháborításnak tekinti azokat a zajokat, amelyek éppoly elkerülhetetlen velejárói a vidékies életnek, mint a belvárosinak a motorzúgás. Amint az eb gazdájával együtt kilép a kapun, rázendít a szomszéd kutya, majd a következô, s másodperceken belül harsog az egész utca a kerítés mögé zárt kollégák acsarkodásától. Még azok sem maradnak csendben, akik egyébként közönyösen néznek keresztül a járókelôn: a közeledô idegen fajtárs látványa bennük is felébreszti a területvédô ösztönt.

A derék városi eb eleinte jószándékú érdeklôdéssel dugja a fejét a rácshoz, ám amikor az elsô házôrzô kis híján az orrába harap, elönti a pulykaméreg, s kívülrôl is ostrom alá veszi a kerítést. Az ablakok félrehúzódó függönyei mögül kíváncsi fejek tekingetnek ki, s gazdi kezdi kínosan érezni magát. Szeretne minél hamarabb kívül kerülni az acsarkodók sorfalán, ez azonban nem mindig könny?, ugyanis a kertvárosi, falusi környezetben ? éppen azért, mert mindenkinek ott van a saját kertje ?, nehezebben talál az ember parkot, kijelölt kutyafuttatót pedig egyáltalán nem.

Sétálunk, sétálunk?

Amikor végre sikerült eltávolodni a lakott területtôl és valamiféle mezôre vagy urra jutni, újabb meglepetés következik: nincsen ebtársaság! Itt nem divat kutyát sétáltatni: a tôsgyökeres házôrzôk egész életüket a kerítésen belül élik le. Olykor felt?nik egy-egy csavargó vagy kóbor kutya, ezekhez azonban a lelkiismeretes gazda nem szívesen engedi közel a kedvencét, hiszen könnyen lehetnek megrögzött kötekedôk, de akár betegségek közvetítôi is. Vége az esti beszélgetéseknek, a vidám kergetôzésnek: monoton labdadobálással vagy csöndes elmélkedéssel és szimatolással telnek kettesben a séták.

Ami a szobatisztaságot illeti, ott maga a gazdi sem igazán tudja, mitévô legyen. Hamar felfedezi, hogy városban felnôtt kutyája a lakásra érvényes szabályokat magától értetôdô módon a kertre is kiterjeszti. Eleinte megy is minden, mint a karikacsapás: miként korábban, a kutyus a továbbiakban is séta közben végzi el a dolgát. Csakhogy a kert elkényelmesíti az embert: egy idô után már nem tartja be olyan pontosan a sétaidôket, és amikor az elsô b?njel megjelenik a frissen nyírt füvön, kiderül, hogy a kerti kutya mégsem könnyíthet magán bármikor büntetlenül?

Itt van az ôsz, itt van újra

Mindazonáltal amíg tart a nyár, a helyzet még rózsásnak mondható. A család igyekszik minden szabad percét a kertben tölteni, ahol a pihenésen kívül tennivaló is akad bôven, s a négylábú szívesen asszisztál mindenhez: ott lábatlankodik az öntözésnél, f?nyírásnál, betonozásnál. A napsütés kellemesen simogat, a gyerekekkel remekül lehet labdázni, s a kerítésen túl mindig történik valami. Ám ahogy beköszönt a hideg idô, mindez megváltozik. Az ajtó állandóan csukva van, a gyerekek ? ha egyáltalán otthon vannak, és nem az iskolapadban ? a meleg szobában a leckéjüket írják. A gazdi egyre nehezebben szánja rá magát a sétára; ha mégis, akkor is csak rövid idôre, és esernyôt visz magával a labda helyett. A kert elhagyott lesz és kihalt, korán sötétedik, és a terasz köve, amely nyáron kellemesen h?sített, most dermesztôen hideg. Az e téren tapasztalatlan szobakutya nem tudja, hol találja meg a szél- és esôvédett zugokat, az átnedvesedett bunda nehezen szárad, a rövid szôrt pedig éppenséggel egyáltalán nem ridegtartásra találták ki.

Kerti kutyakomfort

Mit tehet a lelkiismeretes gazdi, ha meg akarja könnyíteni h? csatlósa számára az életmódváltást? Általános receptet nehéz volna adni, hiszen a kutyák nem egyformák. Nem nélkülözhetô a gondosan megépített és kibélelt, szélvédett, jól szigetelt kutyaház, mégpedig olyan helyen, ahonnan a kutya a kertkapura és a ház ajtajára egyaránt rálát. A kerítés viszont legyen tömör, nem átlátszó: a lakásban élô kutya viszonylagos nyugalomhoz van szokva, és nem állandó jövés-menéshez. Ha nincs lehetôség kôfallal vagy palánkkal körülvenni a kertet, megteszi az élôsövény vagy a kerítés rácsára drótozott nádszövet is. A napi legalább két sétát semmiképpen nem szabad kihagyni: ennyivel mindenki tartozik négylábú barátjának!

Célszer? létrehozni egy ?átmeneti zónát?, amely nyitva áll a kutya elôtt; ahova visszavonulhat melegedni, és ahol valamiképpen mégiscsak szobában érezheti magát. Ha akad egy kiselejtezett kanapé, amelyet ? ezúttal legálisan ? birtokba vehet, az növeli a kényelemérzetét. A többé-kevésbé f?tött pince, garázs, veranda bejáratára csapóajtót szerelve megoldható, hogy a kutya bejusson a csukott helyiségbe is.

Kutyából nem lesz?

Csakhogy a családi körbôl kirekesztett eb nem mindig él ezzel a lehetôséggel: inkább választja a terasz csukott üvegajtaja elôtt leterített régi szônyeget, ahonnan legalább belát a szobába, mint a f?tött garázs kényelmes magányát. Sokat segíthet a dolgon, ha egy régi rádió folyamatosan szól a kutya számára kijelölt helyiségben, mégpedig lehetôleg nem annyira zenés, hanem inkább hírcsatornára állítva: az emberi hang nyugtatóan hat rá, és azt az illúziót kelti benne, hogy nincs egyedül.

Aki megteheti, gondoskodjon valódi társról is házôrzôvé átminôsült kedvence számára, ha nem másik kutya, akkor legalább egy macska személyében. Mindenekelôtt azonban az önámításokat félretéve nézzen szembe minden újdonsült háztulajdonos a rideg ténnyel: a lakásban, családi körülmények között felnôtt kutyából soha nem lesz sorsával elégedett, vérbeli falusi házôrzô.

Aki (speciális) mentő akar lenni, pokolra kell annak menni

Életük egy részét életveszélyben töltik. Ott vannak földrengésnél, árvíznél, tornádónál, hogy az összeomlott házak alatt az erre kiképzett kutyák jelzései nyomán kimentsenek eleveneket és holtakat. A katasztrófákról szóló helyszíni televíziós tudósításokból ismerjük őket, amint narancssárga overalljaikban, egy vagy több kutyájukkal harcolnak a túlélők megmentéséért. Ott vannak közúti és egyéb, ?hétköznapi? szerencsétlenségeknél, eltűnt személyek keresésénél. Szemük egyetlen összevillanásából ember is, állat is tudja a dolgát. Ott vannak magasban és mélyben, hóban és vízben, sárban és homokban, hidegben és melegben. Barlangi és hegyi mentők, búvárok, és elsősegély-nyújtók egy személyben. De elsősorban EMBEREK, és KUTYÁK, csupa nagybetűvel.

A kutya az emberi lélek tükre

A ?szakma öregje? a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoportért Közalapítvány vezetője, a 40 éves Lehóczki László. Eredeti szakmája villanymozdony műszerész, de választott hivatása miatt ma már nem a  vasútnál, hanem a borsod megyei polgári védelemnél dolgozik. A MEOE miskolci szervezeténél évekig kiképzést vezetett, több mint 400 vizsgázott mentőkutya került ki a keze alól.

- Mi volt előbb, a speciális mentő vagy a mentőkutya?

- Hatéves koromban elcsavarogtam és egy éjszakát a kukoricatáblában töltöttem.

A nagyapám keverék kutyája talált rám, pedig sokan kerestek - emlékszik vissza a kezdetekre. - A kutya mindig családtag volt nálunk, a bundájába kapaszkodva tanultam meg járni. Ahogy cseperedtem, barát, játszótárs lett. Később beleástam magam a ?kutyatanba?, tanulmányozni kezdtem a lélektanát, fizikumát. Nem sokat kellett kutakodni a képességeit illetően, mert a kutya saját magát mutatja. Hogy milyen csodálatos képességekkel, rendkívül erős életösztönnel, természetes intelligenciával rendelkező élőlény, arra hadd mondjak egy közelmúltbeli példát:  a bodrogközi Zalkodon az árvíz idején kimentettünk egy kutyát, amelyik láncra kötve három napja dacolt a derékig érő vízzel. Egyszer csak azt láttuk, hogy elkezdi szárazra hordani a kicsinyeit. Mind a hatot. Máig nem tudjuk, hogyan sikerült életben tartania a kölyköket - teszi hozzá László, majd folytatja a történetét:

A hobbiból szenvedély lett. Vadászkutyákkal kezdődött. Először csak vizsla- és terrier versenyeken vettem részt, a terrierem magyar bajnok lett, a vizslával is mindig előkelő helyen végeztem. Szerintem a vadászkutyát arra tenyésztették ki, hogy - már csak a végtisztesség miatt is - megkeresse a vadat. Még a vasútnál voltam, amikor egy kis csapattal ?alapjáraton? elkezdtük a mentést, évi egy-két alkalommal. Egy ausztriai profi bajnokságon a középmezőnyben végeztünk, s ettől számítható a magyarországi szervezett mentőkutyázás. Negyvenketten megalapítottuk a Magyar Katasztrófakutyás Egyesületet.

Az egyesület azonban megmaradt a versenyzésnél, ezért Lehóczki László új csoportot hozott létre, a Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoportért Közalapítványt, amelynek tagjai között mára képzett alpinista, búvár, orvos, statikus is van. No és persze, a hű társak, a kutyák. Hat éve még évente 3-5 alkalommal hívták segíteni őket, tavaly már 72 hazai és 2 külföldi bevetésen voltak. A nemzetközi szabály szerint egy kutyát 3 óra hosszat lehet dolgoztatni, az övéik 8-10 órát dolgoznak. Kevesen vannak, muszáj nekik bírni.

- Milyen kutyákkal dolgozik?

- Egy mentőkutyát már eltemettem, Görömbölyi Erős welsh terriert, 16 éves korában. Most az ő 15 éves fiával, Vadászpatakmenti Cseppel és a hároméves német juhász kannal, Miskolci Sátán Manccsal dolgozom. Csepp valóban csepp, mindössze 9 kilós jószág, könynyen szállítható, könnyedén  mozog a romokon és akár egy 20-30 centis üregen át is be tudja juttatni a túlélés kellékeit - élelmet, vizet, elemlámpát, rádiót - a szerencsétlenül járt emberhez. Mancs már 12 országban járt velem, mindenre ki van képezve, ami a mentéshez szükséges, bármilyen közegben, jelzi az élőket- és a halottakat.

- Különleges a viszonya a kutyákhoz?

- Együtt kell élni a kutyával, másképp nem megy. Nem iszom, nem dohányzom, a kutya a szenvedélyem. Csepp reggel hatkor az óracsörgésre hozza a papucsot, és már tudja, milyen lábbal keltem fel. Arra is megtanítottam őket, hogy se a vadállatokat, se a macskákat ne bántsák. Tréningre mostanában már nincs idő, annyi az esemény. Január 25-én már négy bevetésen voltunk túl.

- A legkülönlegesebb élménye?

- Nincs ilyen. Minden mentés különleges szituáció, mindegyikből más ragad meg az emberben. Sajnos, a múlt évben sok helyen - Egyiptom, Olaszország, Törökország - már nem tudtunk segíteni, csak tragédiákat láttunk. Ez mindig elszomorít bennünket, s arra törekszünk, hogy a jövőben hamarabb sikerüljön odaérnünk....

Lászlót a családja ilyennek fogadja el. Vele azt is, hogy felszerelésre, utazásra és minden egyébre a családi kasszába kell nyúlni. Hiába próbálkoztak, állami támogatást nem kapnak, pedig állami feladatot látnak el, a rendőrség is gyakran igénybe veszi segítségüket eltűnt személyek keresésénél, és egy mentőkutya munkája legalább száz emberével felér. Sok országban vannak hivatásos mentőkutyások, fenntartásuk az állami költségvetésből történik. A magyar speciális mentők időközben világhírűek lettek. Hiába. Magyarországon - úgy tűnik - erre még nem futotta sem a pénzből, sem a figyelemből.

- Utánpótlás?

- Utánpótlás? - kérdez vissza Lehóczki László. - Ma még az is gond, hogy a saját kutyáink utánpótlását hogyan oldjuk meg, az anyagi helyzetünk ugyanis egyre romlik. Ami pedig az embert illeti, aki nem tudja átérezni a másik ember baját, az bele se kezdjen! De ha valaki már eljut egy bizonyos kapcsolatszintre a kutyájával és a versenysportban is, az lehet a kiindulás. Aztán keressen meg minket, és a többit bízza ránk. Sosem a kutyákkal van a baj, hanem az emberrel. A kutya a lélek tükre. Mutasd a kutyádat, megmondom ki vagy.

Nap mind nap közös levegőt kell szívnunk

A 32 éves ajkai Kulcsár József eredeti foglalkozása asztalos és formaöntő, hetedik éve tagja a Magyar Speciális Mentők székesfehérvári csapatának, ahová a tatabányai Suta István és Pavelcze László példája vonzotta. Először idegenkedtem a dologtól - vallja be -, de több nemzetközi kutyaversenyen való részvétel után úgy döntöttem, hogy megpróbáljuk a lehetetlent. Több tanfolyamot végeztem Miskolcon, kutya nélkül és kutyával, elsősorban a tájékozódást tanultuk meg mindenféle körülmények között és mindenféle terepen, a romok között a túlélők megkeresését, kiemelését, az elsősegélyt.

- Ki volt a ?tanulópárja??

- Boby, a család kedvence, a hatéves, vörös ordas német juhász kan kutya. Pici korától nevelem, mert az ember és a kutya között olyan kapcsolatnak kell lennie, hogy azonnal értsem a jelzéseit, közölhesse velem, amit az ösztönei súgnak. Nap mint nap közös levegőt kell szívnunk ahhoz, hogy szinte kitaláljuk egymás gondolatait. Ezért is gyakorolunk hetente egy-két alkalommal erdőn, mezőn, elhagyott bányák vagy romok környékén, a honvédség vagy a polgári védelem területein, zárt épületeiben. Ilyenkor előfordul néha, hogy az állat adott pillanatban nem úgy viselkedik, ahogy az ember szeretné. Megriad valamilyen váratlan zajtól, esetleg fél is. Éles helyzetben azonban a kutya tudja, hogy nem szabad félelmet éreznie, mert az átragadhat a gazdájára is. Márpedig a nyugalom a legelső szabály. A saját túléléséért is küzd az állat és az ember is - mondja, ilyen sorrendben.

- Milyen bevetés-emlékeket őriz?

- Számomra legemlékezetesebb az ausztriai bányaomlás marad. Még mindig figyelem a híreket, mert az a tíz ember még mindig a föld alatt van, aki az egyetlen lent rekedtért elindult. Tizenegy család nem tudta megadni a végtisztességet szereteteinek. E fölött ma sem tudok napirendre térni, hiszen már a második napon a helyszínen voltunk. De nyílván volt valami oka a bányavezetőségnek, hogy ne higgyen a túlélőket jelző kutyáknak.

A bajba jutottak mindig számíthatnak rájuk, őket viszont nem kényeztetik el holmi hivatalos anyagi támogatással.

- A polgári védelmet kivéve eddig még nem volt példa rá, se megyei, se országos szinten - mondja Kulcsár József. - Egyelőre csak saját magunkra számíthatunk, és további családi bonyodalmakra, mert ha menni kell, megyünk, s ez a jövedelem egyharmadát elviszi. Boby nem csak mentőkutya és házőrző, de ?mellékfoglalkozásban? a gazdival együtt személy- és vagyonvédő, mert a pénzt valahonnan elő kell teremteni.

- Kiket fogadnak be maguk közé?

- Alkalmas embereket, alkalmas kutyákkal. De mi is próbálunk mentőkutyákat nevelni. Én például Boby fedeztetéséből. Áprilisra várjuk az eseményt, de hogy születnek-e ?igazi? mentőkutyák, csak egyéves koruk körül derül ki.

Kulcsár Józsefnek két kisfia van. Büszkék a papára, de szomorúak, ha menteni kell mennie, mert tisztában vannak vele, hogy őt is, Bobyt is érheti tragédia. Alig várják, hogy megnőjenek - hat- és nyolcévesek és apjuk nyomdokaiba léphessenek. Az indíttatást: ember és állat szeretetét, az önfeláldozást - az otthon levegőjével szívják magukba.

Hegedűs Eszter

Miskolci Speciális Felderítő
és Mentőcsoportért Közalapítvány Számlaszám:
10402764 ? 27615968 ? 00000000
Kereskedelmi és Hitelbank Rt.
3530 Miskolc, Széchenyi u. 88.

 

Csavargók és tévelygôk Hogy tud egy kutya elveszni? A veszettség után a kutyák második legsúlyosabb betegsége az elveszettség ? írja tréfásan Képtelen természetrajz cím? könyvében Nagy Lajos. E megállapítás ugyan nyilván csak a szójáték kedvéért született, mégis nagy igazságot hordoz. Mi több: míg a rettegett vírust Pasteurnek hála sikerült ártalmatlanná tenni, addig az elcsavargott vagy eltévedt kutyák nagy része soha többé nem kerül elô, hiába mozgat meg minden követ az elkeseredett gazdi... A rádió, a televízió naponta harsogja, a szaklapok hirdetési rovata is közzé teszi, a parkbeli fák törzsére t?zdelve, villanypóznákra ragasztva cédulák ezrei adják hírül, hogy nap mint nap újabb és újabb kutyáknak vész nyoma a városok forgatagában. Gazdáik kétségbeesve keresik ôket, plakátokat sokszorosítanak kedvencük fényképével, a megtalálónak jutalmat ígérnek, ám sokszor hiába: az elveszett állatok egy része nem kerül elô. Ismerünk ugyan filmekbe illô, ?happy end-es? történeteket, amikor az idegenben eltévedt kutya csodálatos tájékozódóképességrôl téve tanúbizonyságot, önállóan talált vissza kilométerekre fekvô otthonába, s az is megesett már, hogy különféle átmeneti gazdák beiktatásával több évnyi kalandozás után került haza az elveszett ?bárányka?, az ellenkezô oldalon azonban ott sorakoznak a kisírt szem? gazdasszonyok és kisgyerekek, akik soha többé nem látták viszont kedvencüket. Ismerve négylábú barátaink legendás szimatát és mesébe illô ösztöneit, sokakban felmerülhet a kérdés: hogyan tud egyáltalán elveszni egy kutya? Hiszen nincs más dolga, mint elôszedni ama bizonyos híres orrot, és máris elôtte van a térkép, amely a mi számunkra láthatatlan ugyan, ôt azonban csalhatatlanul vissza kell hogy vezesse kiindulási pontjára! Ám az esetek többségében a dolog korántsem ilyen egyszer?. Kutyáink ugyan valóban úgy születnek, hogy ott van a ?zsebükben? az irányt? ? csakhogy mit ér a m?szer, ha a használatát nem sajátítják el? Az elfelejtett irányt? A lelkiismeretes gazda sohasem engedi felügyelet nélkül az utcára kedvencét, így aztán semmi meglepô nincs abban, hogy a kutya nem szokik hozzá az önálló járkáláshoz. A kölyök általában egy pillanatra sem tágít gazdája sarkából, aki a biztonságot testesíti meg számára, így többnyire nem vész el, és se szüksége nincs, sem alkalma nem adódik arra, hogy tájékozódóképességét fejlessze. A gondok akkor kezdôdnek, amikor a kutya ivarérett lesz, és munkálkodni kezd benne a fajfenntartás mindent elhomályosító ösztöne. A tüzelô szuka szaga ellenállhatatlan vonzerôként hat a kanra: se lát, se hall, csak megy az orra után. Mire felocsúdna vagy elveszítené a csábító nyomot, alkalmasint már nemcsak látó-, de hallótávolságából is kikerült a gazdájának. Ha ekkor eszébe jutna sarkon fordulni és visszaügetni a saját nyomán, még nem volna nagy baj ? csakhogy többnyire nem ez történik. A szuka követését az ösztönök diktálják, a hazatalálást azonban gyakorolni kellett volna ahhoz, hogy magától értetôdô legyen. Amikor a felsült szerelmes felocsúdik és rádöbben, hogy egyedül van, pánikba esve futkosni kezd, és úgy összezavarja a saját nyomait, hogy azok kibogozhatatlan labirintussá válnak. Az, hogy a szuka nyomán is visszatalálhatna, eszébe sem jut: hiszen már nem a csábító hölgyet keresi, hanem a gazdáját! De még ha volna is annyi esze, hogy használja az orrát, akkor sem biztos, hogy sok hasznát venné: a város forgatagában rövid idô alatt oly sokan keresztezik a nyomot, hogy még a képzett nyomozókutyának is nagy nehezére esne megtartani a szimatot. A másik leggyakoribb eltévedéshez vezetô helyzet az, ha az unalomig megszokott sétaútvonalról az ember letér, vagy nem a szokott sebességgel halad végig rajta. Míg idegen helyen a kutya többnyire folyvást szemmel tartja gazdáját, addig a mindennapos séták során sokkal inkább támaszkodik ?belsô órájára?. Meg-megáll, szimatol, játszik az ismerôs kutyákkal, s közben pontosan tudja, melyik percben hol érheti utol kétlábú falkatársát. Ha tehát egy pillanatra szem elôl téveszti, nem áll neki lábnyomot szimatolni, hanem odairamodik, ahol számítása szerint a gazdinak lennie kell. Ha viszont nincs ott, nem az lesz az elsô dolga, hogy hazarohanjon (pedig tudja az utat!), hanem keresésünkre indul, s közben egyre távolabb kerül az ismert útvonaltól... Személyi igazolvány A következô csalódás akkor éri ebünket, ha csodával határos módon visszatalálna a kiindulási pontra: a gazdáját ugyanis nem találja ott! Hiszen kinek is jutna eszébe egy helyben állni és várni, amikor észrevette kedvence elt?nését? Ez az a pillanat, amikor a csalódott kutya fogja magát és hazamegy ? ha elég közel van lakhelyéhez. Csakhogy a legtöbb ilyen elt?nés nem az otthonunk közvetlen közelében, hanem nagyobb távolságra, kirándulás, nyaralás során következik be, ahol az egyetlen támpontot az a hely jelenti, ahol utoljára látta a gazdáját. Fontos tehát, hogy ha a kutyának nyoma veszett, ne hagyjuk el azonnal a helyszínt. A nyomába aligha érnénk, hiszen sokkal gyorsabban mozog, mint az ember, viszont csökkentjük az esélyt arra, hogy ô találjon vissza hozzánk. Próbáljuk elôbb füttyel, szólongatással a helyes irányba csalogatni! Amennyiben másik kutya is van velünk, szólaltassuk meg: ha a tekergô felfigyel az ismerôs hangra, feltehetô, hogy visszafordul megnézni, miért ugat a barátja. Ha nem vagyunk egyedül, a csoportnak érdemes kettészakadni: míg egyikünk helyben maradva ôrt áll, addig a társaság többi tagja az elbitangolt jószág keresésére indul. Az ilyen alkalmakkor sorsdöntô lehet, ha a kutya jelzést visel. Alapszabály, hogy nyakörv nélkül sohase lépjen a kutya az utcára, s ez különösen érvényes utazás során. A nyakörvön lehetôleg jól látható módon helyezzük el a címet, telefonszámot tartalmazó bilétát. A modern, mikrochipes jelölés elônye, hogy nem távolítható el a kutyáról, önmagában azonban nem sokat ér, ugyanis csak megfelelô m?szer birtokában olvasható le, ilyen pedig, ugye, általában nincs az ember zsebében. A mikrochipes ebet m?szer nélkül nem lehet megkülönböztetni a ?valódi? kóbor állattól, míg a nyakörvvel ellátott kutyán messzirôl látszik, hogy gazdája van! Járt utat a járatlanért... A falusi kutya, amely a kerítés alatt kapart lyukon át engedély nélküli eltávozásra megy, s apránként deríti fel a környéket, sohasem téved el. Számára valóban nyitott könyv a táj: ismer minden bokrot, minden kapufélfát, messzirôl felismeri a szomszédok csaholását, s nyomában valóban ott marad a szagokból készült ösvény. Hogy néha mégis örökre elt?nik, annak okozója nem a tájékozódási képesség hiánya, hanem részint a m?utak közelsége, részint pedig a vadásszenvedély. Míg a csekély forgalmú falusi utcákon a közlekedésben járatlan kutya is viszonylagos biztonságban közlekedhet, addig megfordul a helyzet, amint az országúthoz, esetleg vasúthoz ér. Szemben a városi ebbel, akire a gazdájával együtt tett rendszeres séták során így vagy úgy, de ragad valami a közlekedési szabályok ismeretébôl, a vidéki kutyának nincs alkalma lassanként hozzászokni az utak dübörgô szörnyeihez. Azok az idôsebb, gyakorlott tekergôk, akik óvatosan körülnézegetve lépnek a veszélyes zónába, rutinosan kerülve el a száguldó járm?veket, többszörös rostán maradtak fenn ? ám se szeri, se száma a zöldfül? kutyasihedereknek, akik gondolkodás nélkül, vaktában vágnak neki az aszfaltnak, s gyakran látni összetört, véráztatta tetemeiket az árok szélén. Amíg csak szomszédolni jár a házôrzô, addig nincs nagy baj, legfeljebb a környezô kutyalányok gazdái dühöngenek a nem várt gyermekáldás miatt. Ám ha az eb már rákapott a csavargásra, ritkán áll meg a következô portánál, s ha a határba vagy az erdôbe téved, hamar felébred benne a ragadozó. Magam is ismertem olyan kutyát, aki odahaza a világ minden kincséért sem nyúlt volna a baromfiudvar lakóihoz, ám titkos portyáiról rendszeresen elejtett nyulak és fácánok maradványaival tért haza, s a környékbeli vadászok csak a gazdája iránti tiszteletbôl érték be a fenyegetôzéssel. Ez a kímélet azonban ritka: a vadásznak kötelessége kilôni a kóborló ebet. Az is megesik, hogy a négylábú orvvadász kétlábú ?kollégájának? esik áldozatul: a vadnak állított dróthurok a kutyának sem kegyelmez. Lassie nem tér haza? Aki sok elveszett kutya keresésében részt vett már, annak bizonyára felt?nt, hogy bizonyos fajták nagyobb arányban képviseltetik magukat közöttük. A leggyakoribb elcsavargók közé tartoznak a szánhúzó fajták, ami nem is meglepô. Ne feledjük: ezeknek a kutyáknak az ôsei még zavartalanul élték félvad életüket a kristálytiszta hómezôkön, amikor az európai fajták már a városi lakásokban szenderegték át napjaikat, párnájuk alatt a ?kutyabôrükkel?. A vadászkutyák ? különösen a vizslák és kopók ? szintén könnyen megfeledkeznek a világról, ha izgalmas illatokban bôvelkedô, átkutatásra érdemes terep tárul elébük. Egészen más ok, nevezetesen az unalom készteti csavargásra a kerti magányra ítélt juhászkutyákat. Ezek az ebek igénylik a folyamatos együttm?ködést, közös tevékenységet, s ha nincs ki foglalkoztassa ôket, hát keresnek maguknak szórakozást. A világirodalom leghíresebb csavargó kutyája maga a nagy Lassie. Eric Knight csodálatos kutyaregényének hôsérôl úgy vonult be a köztudatba, mint a hazatalálás szimbóluma, hiszen 400 mérföldnyi távolságból is visszatalált gazdájához. Ám aki szakértô szemmel olvassa a regényt, annak nem kerüli el a figyelmét az eset elôzménye: nevezetesen az, hogy a pompás skót juhászkutya minden nap az iskola elôtt várta kis gazdáját ? vagyis rendszeresen engedély nélkül távozott hazulról! A fajta ismerôi jól tudják, hogy a collie-tól máig sem idegen a csavargás ? és a mesébe illô viszontlátás, bizony, gyakran elmarad. Mirtse Áron Különös ismertetôjel Sz. Zoltán barátom öreg ír szettere, Szöveti nagy szoknyavadász hírében állt. Nemegyszer megesett, hogy séta közben otthagyott csapot-papot, magasra tartott farokzászlót lengetve elindult egy szukanyomon, majd meglepô távolságból érkezett a telefonhívás, hogy megtalálták. Zoli fel volt készülve az ilyen esetekre, s kedvence nyakába kis csengôt akasztott. Amikor megkérdeztük, miért, így válaszolt: ?Ha elindulok megkeresni a kutyámat és megkérdezem a járókelôket, nem láttak-e egy hosszúszôr?, mahagónivörös vizslát, tétován ingatják a fejüket. De ha azt kérdezem, nem láttak-e egy kutyát csengôvel a nyakában ? na, azt tudni fogják!? Mindenkivel megtörténhet! Öreg barátomat, Szárhegyaljai Hasszán Brennert e lap olvasói már korábban megismerhették. Az igazat megvallva egyszer még ezzel a rendkívüli egyéniséggel is megesett, hogy elveszett ? igaz, csupán néhány percre. Tombolt a nyár, s ilyenkor a déli sétát oly rövidre szabtuk, amilyenre csak lehetett ? meleg bundájában az öreg berni még így is le-lemaradozott. Ez alkalommal egyébként is sietôs volt az utam, vásárolnom is kellett volna, s nem figyeltem oda, amikor a szokott útról letérve a piac felé vettem az irányt. Amikor rádöbbentem, hogy kísérôm nincs mögöttem, rögvest szélnek eresztettem a jól ismert füttyjelet, de hiába. Rövid várakozás után hazasiettem, feltételezve, hogy az öreg kutya rutinos módon hazatért, amikor nyomomat vesztette ? ám nem találtam az ajtó elôtt. Ekkor már valóban megijedtem, és visszaloholtam oda, ahol elveszítettük egymást, és megpillantottam Brennert, amint határozott léptekkel üget visszafelé a Moszkva tér irányából. Arrafelé volt a munkahelyem, ahová minden reggel magammal vittem, így hirtelen gyanakodni kezdtem. Sejtelmem másnap igazolódott be, amikor munkatársaim azzal fogadtak: ?Itt járt tegnap a kutyád! Berobogott, megcsóválta a farkát, körbeszimatolta az asztalodat, majd amikor látta, hogy nem vagy itt, sarkon fordult és elviharzott...?

KIS DOLGOK ÉS NAGY ÜGYEK
A szobatisztaságtól az utcai kutyapiszok problémájáig

Abban, hogy a kutya a városi körülmények között is elmaradhatatlan társunkká válhatott, nem elhanyagolható szerepe volt a szobatisztaságra való hajlamának: e nélkül nem oszthatnánk meg vele otthonunkat. Ám amíg a kutya és gazdája számára az emésztés körüli dolgok a séta során érnek véget, addig másoknak itt kezdôdik a kapcsolata a kutya életm?ködésének jeleivel.

A vadonélô kutyafélék olyan ragadozók, amelyek ivadékaikat általában saját maguk ásta üregben nevelik. A kotorék vizelettel, ürülékkel való beszennyezése egészségügyi szempontból nagy kockázatot jelentene a lakók számára, hiszen tömérdek kórokozó elszaporodásának nyújtana táptalajt. Ezért aztán az üreglakó állatoknak kialakult az ösztöne, amely arra készteti ôket, hogy állandó tartózkodási helyüktôl távol szabaduljanak meg anyagcseretermékeiktôl. A vizelet és az ürülék ugyanakkor jellegzetes szaga folytán igen alkalmas a terület megjelölésére, ezért is célszer? a territórium peremén elhelyezni.
A kutya örökölte ezt a késztetést kotoréklakó ôseitôl, s míg a háziasítás során tömérdek öröklött viselkedésformája feleslegessé vált és eltompult, addig ennek a tulajdonságnak az ember is hasznát vette, így ez az ösztön aktív maradt. Ennek köszönhetô, hogy a kutya megtanítható a szobatisztaságra ? az ember általi nevelés szerepe e tekintetben csak másodlagos. Azoknak az állatoknak, amelyeknek nincs ?állandó lakhelyük?, s minden nap másutt térnek nyugovóra, ilyen tulajdonságuk nem alakult ki. Az, hogy még a hozzánk legközelebb álló csimpánz is válogatás nélkül piszkít bárhová, sejteni engedi, hogy maga az ember is csak azután lépett a szobatisztaság útjára, hogy ?lejött a fáról? és barlanglakóvá vált.

 

 

?Taposóakna? helyett trágyadomb

A kutyatulajdonos szempontjából tehát az a jó, ha az eb a saját lakóhelyén kívül szabadul meg anyagcseretermékeitôl, és a kutya partner is ebben. Más szemszögbôl nézve azonban éppen itt kezdôdik a gond. Az utcai kutyapiszok természetesen csak a túlnépesedett városi környezetben okoz problémát, hiszen az ember-, állat- és természetközeli vidéki környezetben egyrészt bôven van olyan hely, ahol az állat felt?nés nélkül elvégezheti a dolgát, másrészt pedig ahol jószágot tartanak, ott az eb csupán egy a számos trágyatermelô közül ? és valljuk be, még csak nem is a legtermékenyebb...
Az aszfaltdzsungelben mindez megváltozott: itt a kutya az egyetlen utcára piszkító élôlény ? vagy legalábbis az egyetlen tetten érhetô. Ráadásul a kutyas?r?ség megnövekedett: egy háztömbben, amely nem foglal el több helyet, mint egy falusi porta, több tucatnyi eb is lakhat (az embers?r?ség még egészségtelenebb mértéket öltött, de errôl kevesebbet beszélünk...).
A kutyapiszok-probléma enyhítésére számtalan kísérlet született már, kezdve a legolcsóbb s egyben legdiktatórikusabb megoldástól, mely szerint a tulajdonost kötelezik a szennyezôdés eltávolítására, egészen az olyan költséges próbálkozásokig, mint a külön erre a célra kifejlesztett szippantójárgányok bevetése. Feltalálták a kissöpr?bôl és lapátkából álló ?kutyaszettet?, a speciális papírzacskót meg a nyeles kutyabilit, és elrendelték, hogy az ebek a járda melletti csatornalefolyóra ürítsenek ? mindhiába. Talán a leginkább halvaszületett kezdeményezésnek éppen a közelmúltban voltam tanúja: egy kutyák által is rendszeresen látogatott parkban négyszer négy méteres, körbekerített, sóderral felszórt ?kutyavécét? létesítettek, aminek elôre is látható eredménye tizenhat négyzetméternyi b?zlô, legyektôl rajzó trágyadomb lett a játszótér tôszomszédságában.

?Utcatiszta? ebek

Egyedül az nem jutott még eszébe az illetékes szerveknek, hogy az állat viselkedésében keressék a probléma megoldását. A kutya ugyanis természeténél fogva ?utcatiszta?: ha csak teheti, nem végzi el a dolgát a szilárd útburkolaton, hanem félreesô, lehetôleg növényzettel borított helyet keres erre a célra. Szívesen választja a rézs?t, töltés oldalát ? talán azért, mert ott legalább az egyik oldalról védve érzi magát ebben a nyilvánvalóan eléggé kiszolgáltatott testhelyzetben. Ezek az ösztönbôl eredô szokások csak akkor alakulnak ki a kutyában, ha kölyökkorától kezdve lehetôsége nyílik a választásra. Ha pórázvégen rángatják végig az aszfalton egyik saroktól a másikig, az élettani kényszer ugyanúgy úrrá lesz az öröklött késztetéseken, mint a bezárva tartott állat esetében.
Az egészen denaturált belvárosi részeken azonban egyáltalán nincs olyan terület, ahol a természet maradéka képes lehetne megbirkózni a kutyaürülékkel. Az az állat, amely kizárólag az aszfaltot koptatja, értelemszer?en a névjegyét is az aszfalton hagyja, onnan pedig nem t?nik el magától. Az egyetlen igazán hatékonynak t?nô kezdeményezést a pesti Bakáts tér környékén láttam: itt a járdát szegélyezô fák tövén fél méter magas kôkereteket emeltek, melyeket homokkal töltöttek fel. A fák tövéhez amúgy is vonzódó ebek örömmel használják ezeket az ?illemhelyeket?, s a homok felsô rétege rendszeresen cserélhetô. Mi több, még maga az ebtartó maga is könnyebben el tudja távolítani innen a szennyezôdést ? a kérdés csak az, hogy hova tegye?

Megfogható szennyezések

Sokat hallunk arról, hogy egy bizonyos nemzetközi egyezmény veszélyes hulladékká nyilvánította az állati ürüléket (kevesebbet arról, hogy az említett egyezményhez ? mint általában az állatvédelmi egyezményekhez ? Magyarország nem csatlakozott). Természetesen nem ártalmatlan anyag a kutyapiszok sem: a bélférgekkel fertôzött eb például az emberre is veszélyes paraziták petéit ürítheti (bár ami a kóbor macskákat vagy a városi galambokat illeti, azokhoz képest a szobakutya ?kispályás játékos? a fertôzésközvetítés terén). Ám ha az ártalmasnak minôsített anyagot nem gy?jtjük külön, hanem egyszer?en bedobjuk a kukába a többi szemét közé, akkor kiderül, hogy az egész veszélyeshulladék-dolog ? a pesti aszfaltszlengnél maradva ? csak mellébeszélés.
A kutyagumival az a legnagyobb baj, hogy túlságosan is kézzelfogható. Ami az autókból kijön hátul, az minden katalizátor ellenére is sokkal ártalmasabb, mint a házikedvencek ürüléke, mégis mosolygásra késztetne bárkit, ha elrendelnék, hogy mindenki takarítsa el maga után ? hiszen nyilvánvaló, hogy ez technikailag megoldhatatlan. A kutyagumi összeszedését elvileg a gazdának kellene elvégeznie, és még csak fintorognia sem illene, hiszen a parasztember is zokszó nélkül kiganajozza a saját jószága után az istállót. Ám ha a tömérdek eldobált szemétre, cigarettacsikkre, sörösüvegre tekintek, az a határozott érzésem támad, hogy ezt az egész köztisztasági problémát nem a kutya hátsó felétôl, hanem valami egészen más irányból kellene megközelíteni...

A kutya neve

?Nomen est omen? ? tartja a latin mondás, amit valahogy így fordíthatunk magyarra:
?Nevedben végzeted?. A régi korok emberei ezt halálosan komolyan vették.
Úgy vélték, a gyermek sorsát befolyásolhatja az, hogy milyen nevet visel.
Természetesen hasonlóképpen gondolkodtak az állatokról is.

Északi Fény, Dicső Farkas vagy Virradat Szülötte ? vadnyugati történetekbe illő ragadványneveknek hangzanak, pedig a Norbert, a Rudolf vagy a Lucia eredeti jelentése bújik meg mögöttük. Megszokott, jól bevált utóneveink nem pusztán önmagukban értelmetlen betűhalmazok, még ha jelentésüknek ma már kevesen tulajdonítanak is jelentőséget. Egykor azonban egyáltalán nem véletlenszerűen választottak nevet utódaiknak az emberek: úgy vélték, a névvel valamilyen tulajdonságot biztosíthatnak a felnövekvő gyermek számára, vagy egyszerűen csak Isten kegyelmébe ajánlották általa.

Vizek ura legyen veled!

Nem jelentettek kivételt az állatok, így természetesen a kutyák sem. A gyakori kutyanevekben még ma is nyomon követhető a névadás egykori céltudatossága. Az egyik legelterjedtebb, s mai szemmel egyben legérdekesebb ilyen cél a veszettség megelőzése. A halálos kór egykori neve ?víziszony? volt, és az ártó betegségeket okozó víziszellemet okolták érte. Úgy hitték, ha folyó nevét viseli a kutya, azzal kiengesztelhető a vizek szelleme, és így a név védelmet nyújt a veszettség ellen. Ezért van a kutyák közt olyan sok Tisza, Sajó, Maros és Száva. A szokás nemcsak nálunk volt elterjedt: az orosz ebeket is gyakran hívják Irtisznek, Amurnak, Bajkálnak vagy Lénának.

Ugyancsak szokása volt elődeinknek a kutyát az ellenségről elnevezni ? talán azért, hogy ezzel a ?mágiával? hatalmat szerezzenek az ellenség felett, de az sem kizárt, hogy csupán azért, hogy a gyűlölt vagy rettegett személyt a kutya szintjére alacsonyítsák (maguk a kutyát jelentő szavak is gyakran hordoznak negatív, becsmérlő jelentést). Alighanem ez magyarázza a Zsandár, Betyár, Basa, Pandúr, Finánc, Zsivány, Csibész, sőt akár Sátán kutyanevek gyakori előfordulását. Általános a pénznemek kutyanévként való alkalmazása (Pengő, Krajcár, Fillér vagy Dollár), s nem nehéz kitalálni, hogy a babona mit várt ettől: hiszen úgy tartják, ahol egy már van, oda megy a többi is?

Hattyútól Fecskéig

Nem kell persze minden régi kutyanév mögött ilyen hátsó gondolatokat keresni. Számtalan eb kapta a nevét a külleméről, például a színéről vagy szőrzetének jellegéről: például Bodri, Kondor (mindkettő göndör szőrűt jelent), vagy Galamb, Hattyú (fehér kutyákat neveztek így), fekete kutyák hada viselte (és viseli ma is) a Kormos nevet, és egyéb tulajdonságok is számításba jöhettek, így bőven akadt Sebes, Fürge, Zsémbes vagy Táncos. Igen sokat egyszerűen a környezetükben élő vagy nagy tiszteletnek örvendő állatokról neveztek el, mint Darázs, Rigó, Fecske vagy Tigris, és gyakoriak a használati tárgyak nevei is, mint Bocskor, Csengő, Bögre vagy Kucsma.

A városoktól távoli, elszigetelt puszták pásztorkutyái régiesebb, az ősi hagyományokat tükröző neveket viseltek, míg a városi behatások olyan neveket terjesztettek el, mint a Hektor, Plútó, Lord vagy Néró, sőt, léteztek kimondottan az úri divatot gúnyoló kutyanevek is, mint Krinolin vagy Tunika. Bizonyos, hogy a Nyugat-Európával való, egykor jelentős mértékű élőállat-kereskedelem során is bevándoroltak idegen eredetű kutyanevek, hiszen a pásztorok lábon hajtották gulyáikat a távoli marhavásárokra, s a külhoni frontot megjárt katonák is hazahoztak idegen behatást viselő neveket, mint Rénó, Arno stb.

Rambo a sétatéren

A névadás ugyan ma már jobbára nélkülözi a babonás elemeket, ám a gazda ízléséről a mai napig sokat elárul az, hogy miként hívják a kutyáját.

A hagyománykövető, konzervatív ebtartók nagy része ma is kitart a régi, jól bevált nevek mellett, míg a divatot vakon követő (és valljuk be, sokszor bizony a külföld iránt a kelleténél jobban vonzódó) modern réteg olykor nyakatekert, magyar szájba alig illő, idegen hangzású nevekkel ruházzák fel kedvencüket. Elsősorban nem őt hozzák vele kínos helyzetbe (hiszen a kutyát ez cseppet sem érdekli), hanem a séta közben szerzett ismerősöket, meg persze saját magukat, hiszen huszadszorra már egyáltalán nem vicces elmagyarázni, hogy a kutya neve nem Zsír, hanem Giles (megtörtént eset).

Az akciófilmek és sorozatok szereplői közül sok szaladgál közöttünk négy lábon, számtalan Jockey vagy Rambo formájában. Ezek magától értetődő módon többnyire a filmszereplő karakterének megfelelően kemény, rámenős ebként ismert fajták, például a rottweilerek vagy dobermannok közül kerülnek ki, és nem nehéz kitalálni, hogy ha egy kutyát a kétes hírű ökölvívó-legenda, Mike Tyson után neveznek el, az csakis boxer vagy amerikai staffordshire terrier lehet. Természetesen a kutyatörténetek négylábú főhősei után is tömérdek Lassie, Kántor és Rin-Tin-Tin nyeri a nevét, ilyenkor azonban nem árt figyelembe venni az adott név fajtához kötődő ?hagyományait?.

Minek nevezzelek?

Milyen is az ideális hívónév egy kutya számára? Azt szokták mondani, hogy a legjobban a magas hangrendű szavak felelnek meg, noha személy szerint én úgy vélem, lebecsüli a kutya hallását (vagy a gazdi hangerejét), aki azt állítja, hogy a Hasszán vagy a Morgó nevet viselője nem hallja meg elég messziről (ha olyan messze van, hogy tényleg nem hallja meg, ott már más baj van). Valóban nem érdemes ugyanakkor két szótagnál hosszabb nevet választani: a tapasztalat azt mutatja, hogy idővel úgyis lerövidül valamiféle becenévvé. Bár emberi személynevet állatoknak adni régen sem volt éppen ritkaság, mégsem célszerű, különösen, ha gyakori névről van szó.

Bár jómagam személy szerint nem tartom sértőnek, ha egy kutyát úgy hívnak, mint engem, mégsem szívesen kapkodom a fejemet, ha valaki minduntalan a nevemet kiabálja (nota bene: az inuitoknál például megtiszteltetésnek számított, ha valakit érdemesnek tartottak arra, hogy egy kutyát nevezzenek el róla).

Érthető és támogatható törekvés az, ha valaki a kutyáját a fajta származására utaló névvel illeti: az orosz agárnak stílusos név a Kozák vagy a Natasa, az alaszkai malamutra jól illik a Skeena vagy a Klondike (megőrizve egyben a folyónevek hagyományát is), de még a rhodéziai ridgeback vagy a basenji számára is lehet afrikai nevet keresni, például Kongó, vagy az ?úr? jelentésű szuahéli Bwana. Nemzeti kutyafajtáink esetében végképp célszerű a magyaros névadás: el sem lehet képzelni nagyobb tévedést, mint egy komondort Jackie-nek nevezni!

Mirtse Áron

Fajtanevek történelme

Noha az ?eb? szót már jószerével csak hivatalos szövegekben, egyes szóösszetételekben (pl.: ebtenyésztés, ebrendelet stb.) vagy a szóismétlés kissé erőltetett elkerülésére használják, mégis ez az obi-ugor eredetű szó a kutya ?igazi? neve (első adata 1138-ból való).

Maga a ?kutya? szó első előfordulását 1511-ből jegyezték fel, ekkor azonban még nem jelentette négylábú barátunkat, hanem a hitvány emberre mondták. Mai jelentése először 1585-ben fordul elő, de már ezelőtt használatos volt a kutyára a ?cenk? és a ?fakó? elnevezés.

A ?kutyához? hasonlóan a ?kuvasz? is becsmérlő szó volt még a XVI. század elején, később pedig házőrző kutyákra használták. Fajtanévvé csak jóval később vált: noha a kuvasz mint fajta minden bizonnyal már a honfoglalás idején is létezett, még a XX. század elején is ?simafejű magyar komondorként? említi a szakirodalom. Maga a ?Komondor? először 1454-ben, kun személynévként jelenik meg, majd ebből alakul át ?kun eb? jelentésű fajtanévvé.

A ?puli? első említése 1765-ből származik, két másik kistestű pásztorkutyánk, a pumi és a mudi neve pedig még később alakult ki ? miként maguk a fajták is, hiszen ezek az ún. ?birkások?, vagyis merinójuhot tenyésztő pásztorok által behozott német spicceknek a pulival való kereszteződéseként jöttek létre.

Az agarat és a kopót minden bizonnyal már honszerző őseink is ismerték. Az ?agár? neve szláv eredetű szó, mely már 1193-ban is mai értelmével bírt, s vadászkutyát jelentett az ugyancsak szláv eredetű ?hort? is. A ?kopó? jelentése pedig ?elkapó, megfogó? lehetett, de bizonyíthatóan kutyát csak 1632 óta jelent. A ?vizsla? szó még újabb keletű, és egyértelműen az éber keresést jelentő ?vizslatással? rokonítható.

A manapság már alig használatos ?szelindek? szláv eredetű szó, amelyet már 1395-ben használtak nagytestű, erős vadászkutyák megjelölésére. 1675-ben vált ismertté a vízi vadászatra használt kutyát jelentő, német eredetű ?pudli?, amelyet a nyelvújítás 1815-ben magyarosított az ?úszik? igéből ?uszkárra?.

(Forrás: Magyar néprajz II.:
Gazdálkodás; Akadémiai Kiadó, 2001)

Soknevű kutyaarisztokraták

A törzskönyvezett kutyáknak valósággal ?emberi? hangzású, több tagból álló neve van. Az első a kennelnév, amely alapvetően különbözik az emberek vezetéknevétől abban, hogy nem az apa kilétére utal, hanem azt jelzi, hogy melyik tenyészetből származik az adott eb. Az egyednév vagy ?ideiglenes hívónév? szolgál a kutya egyéni azonosítására (ez mégiscsak közvetlenebb, mint a puszta törzskönyvi szám). Különösen nagyobb tenyészetekben magának a tenyésztőnek a számára is megkönnyíti az eligazodást az, hogy az egy alomban született kölykök egyedneve azonos betűvel kezdődik, és az almok az ABC sorrendjében követik egymást. Emiatt van olyan sok Alex, Alma vagy Astor nevű kölyökkutya, miközben kevesen jutnak el a Z-ig, bár élelmes kezdők olykor rögvest az L vagy a P betűvel indítanak, olyan tenyésztői múltat és gyakorlatot sejtetvén a nevek mögött, amelynek valójában egyelőre nincsenek birtokában.

Idáig tart a kutya törzskönyvi neve, s ezután következik a hívónév, amit már az új gazda ad a kutyának, ha nincs megelégedve a tenyésztő névadásával.

 

A felelős állattartás hét aranyszabálya

!!!FELELŐSSÉG!!!

Állattal együtt élni jó, tanulságos, sok örömöt és élményt jelent. E kapcsolatban a felelősség nagy szerepet kap, hiszen már a tervezgetés időszakában, az állat beszerzése előtt felelős döntést kell hoznunk, hogy bár vágyunk egy kedvencre, de megvannak-e a lehetőségeink és képességeink, hogy biztosítsunk számára mindent, amire szüksége lesz.

Meg kell vizsgálnunk a kérdést, miért is szeretnénk állatot tartani. A gyerekek kiskamaszkorig-kamaszkorig nem tudják egyedül ellátni kedvencüket, így a feladatok egy része a szülőkre hárul. Tehát csak akkor kell az állattartás mellett dönteni, ha ez a szülők vágya is. Fontos figyelni arra is, hogy a családból senki se féljen az állattól, vagy ne legyenek egészségügyi korlátok (allergia, asztma, stb.).

Minden állatnak szüksége van megfelelő lakhelyre (fekhely, kosár, akvárium, kalitka, terrárium, stb.), az igényeit kielégítő, jó minőségű táplálékra, egészségügyi ellátásra, és természetesen szeretetre, törődésre, gondoskodásra. Azonban a különféle állatfajták eltérő igényűek, így a választást befolyásolják lehetőségeink. Egy kutya folyamatos törődést igényel, naponta legalább háromszori sétáltatást, nevelést, gondoskodást, ez nagyobb kötöttséget jelent a gazdának például a nyaralás megtervezésekor is. Cserébe viszont igen intenzív kapcsolatot, hűséget, szeretetet, odaadást kap kedvencétől, igazi társává válhat, akivel rengeteg közös élményt élhet át. Más fajok beérhetik kevesebb törődéssel is (halak, teknősök), így elfoglalt vagy kiskorú gazdik társává válhatnak.

Ha eldöntöttük, hogy milyen állatot fogadunk otthonunkba, tájékozódnunk kell az adott fajta igényeiről, szükségleteiről, szokásairól. Ebben segítségünkre lehetnek szakkönyvek, a tenyésztő, az állatorvos, az egyesületek, ismerős gazdik. Fontos, hogy felkészülten fogadhassuk leendő kedvencünket. A tenyésztő segíthet kiválasztani a megfelelő kölyköt az alomból.

Saját fekhelyre, kuckóra van szüksége a kiskutyának vagy cicának, és lehetővé kell tennünk számára, hogy nyugalmat lelhessen, ha ide visszavonul.

A megfelelő mozgáslehetőséget is biztosítanunk kell kedvencünk számára, tehát, a szükségletek elvégzéséhez szükséges időn felül, legyen módja a szabad játékra, futkározásra mind a gazdival, mind a fajtatársakkal.
A felelősségteljes gazda közterületen pórázon sétáltatja kutyáját, és ahol szükséges, szájkosarat használ. Egy jólnevelt és jól szocializált kutyával tett séta nem okoz kellemetlenséget senkinek.

Halunk akváriuma, békánk, teknősünk terráriuma vagy madarunk kalitkája legyen elég nagy ahhoz, hogy az állat kényelmesen mozoghasson benne, egyes állatokat időnként ki is kell engednünk, hogy szabadon mozoghassanak, röpködhessenek.

A táplálék minőségét és mennyiségét úgy kell megválasztanunk, hogy kielégítse az állat szükségleteit, és ne legyen káros hatása. Az embereknek szánt ínyencségek (például a csoki) megbetegíthetik kedvenceinket. Az elhízás megelőzése is a gazda feladata.

Az egészség megőrzését az állatorvosnál tett rendszeres látogatásokkal biztosíthatjuk, a kötelező és az ajánlott oltások sokféle betegségtől védhetik meg kedvencünket, ugyanúgy, mint a külső és belső paraziták elleni kezelések. A rendszeres szűrővizsgálatok során már a kis eltérésekre is fény derülhet, az állatorvos tanácsot ad, hogyan előzhetjük meg a betegség kialakulását. A betegséget gyógyítása hosszadalmas és költséges lehet, erre mindenképpen számítanunk kell már az állat beszerzése előtt.

Az állatorvosi ellátáshoz tartozó feladatunk a "családtervezés", a nem kívánt szaporulat megelőzése. Ha nem kívánunk felelősségteljes, képzett, szakértő tenyésztőkké válni, mindenképpen gondoskodnunk kell a fogamzásgátlás megfelelő módjáról.
A gazda felelős állatáért annak teljes élettartama alatt. Gondoskodnia kell kedvencéről akkor is, ha életkörülményei megváltoznak. A magukra hagyott, boldogtalan kóbor állatok felelőtlen emberek miatt kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe.

A felelősség egyfelől arra vonatkozik, hogy kedvencünk jóllétéről gondoskodjunk, hogy tartalmas és boldog életet élhessen, másfelől arra is, hogy állatunk ne okozzon kellemetlenséget sem embertársainknak, sem más állatoknak. Az oltásokkal és parazitaellenes kezelésekkel nemcsak saját állatunkat védjük, hanem másokat is, hiszen ha egészséges, nem fertőz meg sem embert, sem más állatot.

SZERETET

A technika korában, a városok zajától, a sok piszoktól és bűztől menekülve egyre jobban vágyakozunk a természet után. Az elvesztett természet egy - egy darabkáját jelképezik, adják vissza nekünk az állatok. A kutya elsőként szegődött az ember mellé, és az idők folyamán hű társává lett jóban - rosszban.

Az állatbarátok és az állatvédők gyakran képviselik azt az álláspontot, amely szerint az állatok jobbak az embernél, és azért fordulnak szeretettel az állat felé, mert az emberekben csalódtak. Pedig az igazán szép és léleknemesítő állatszeretet az összes élőlény általános szeretetéből fakad, és ennek az általános szeretetnek fontos része az emberszeretet is. Érdemes szívünkbe vésni J. V. Widmann gondolatát: "Szeretek mindent, ami csak él". (Widmann: A Szent meg az állatok)

Az ember és az állatok szeretete megindítóan szépen kapcsolódik össze, amikor beteg, sérült, elesett emberek megsegítésére vesszük igénybe állatainkat. Testi és lelki betegségben egyaránt enyhülést, a fájdalom, a magány, az elszigeteltség, a kiszolgáltatottság oldódását hozza egy-egy kedves állat, amely szeretettel fordul a beteg felé.

Állat- és emberlélektani szempontból is érdekes és tanulságos dolog a gazda és kutya összehangolódásának tanulmányozása. Fontos jelzés már a kutya kiválasztása is (miért éppen azt a bizonyos fajtát választja az illető), de igazából a kapcsolat későbbi fejlődése és kiteljesedése alakítja ki a hasonlóságokat kutya és gazdája viselkedésében, sőt, nemritkán még a megjelenésében is. Ez az egymásra hangolódás szeretetteljes kapcsolatban jöhet csak létre. Előfeltétele, de egyben következménye is ennek, hogy a kutya és az ember egyformán elégedettek legyenek egymással.

A kutya képes eltérni az ösztönös, merev viselkedési formáktól és az érzelemnyilvánításban "szabadon kitalált" (K. Lorenz) módokon kifejezni érzelmeit. És ezeket a kifejezési módokat kizárólag az emberrel szemben alkalmazza, kutyatársaival szemben ragaszkodik az öröklött viselkedési mintákhoz.
Mindez segítségére van a gazdának abban, hogy kutyáját, mindkettőjük örömére, tanítani, nevelni tudja.

A kutya tanítása

A tanítás fontos elemei a jutalom és a büntetés. Jótékony hatással bír, ha amikor csak lehet, igyekszünk a "büntetendő cselekményt" megelőzni, és a helyes cselekvést jutalmazni (pl. szobatisztaságra neveléskor).

Ha elkerülhetetlen a büntetés, az kövesse lehetőség szerint minél gyorsabban a "bűntettet". Akár percekkel később is, a kutya már nem tudja, hogy miért kapja a büntetést. Fontos a következetesség, a türelem, a tapintat.

A fenyítés mértékének megítéléséhez fontos figyelembe venni a kutya egyéniségét, érzékenységét.
Bizonyos fajtáknál a testi és a lelki érzékenység egybeesik, másoknál egyik vagy másik kifejezettebb.
Nem szabad meggondolatlan fegyelmezéssel és büntetéssel elvenni a kutya életörömét, önbizalmát!
Ha gazda és a kutya között szeretetteljes kapcsolat van, ez nem következhet be.

A tanításban, nevelésben is a legfontosabb tehát: a SZERETET.

A KUTYA TÁPLÁLÁSA

A kutya él, lélegzik, fut, ugrik, ugat, csóválja a farkát - ehhez mind energia szükséges. Ezt az energiát táplálékából szerzi meg, pontosabban a táplálék építőköveiből: fehérjéből, zsírból és szénhidrátból.
A kutya szervezet a táplálék kémiai energiáját más energiaformákká alakítja át hővé, amivel fenn tudja tartani a 38-39°C testhőmérsékletet, elektromos ingerré, hogy az idegrendszer működhessen. Energia szükséges továbbá az izomműködéshez, a növekedéshez, az új sejtek képződéséhez is. A fölösleges energiabevitel azonban zsírrá alakul át és elraktározódik.

Aki sokat eszik, kövér lesz - hangzik a természet egyszerű törvénye. Ez ránk éppúgy érvényes, mint a kutyánkra. További alapszabályként érvényes, hogy aki nem megfelelően táplálkozik, beteg lesz. Ez azt jelenti, hogy a tápanyagoknak megfelelő arányban kell állniuk egymással és megfelelő mennyiségben kell a táplálékban előfordulniuk ahhoz, hogy kutyánk egészséges maradjon és táplálása optimális legyen. Aki kész állateledelekkel eteti kutyáját, annak nem kell félnie attól, hogy kedvencét nem megfelelően táplálja.

A fehérje semmi mással nem pótolható!
Fehérje nélkül az élet nem lehetséges, az életjelenségek mindegyike fehérjéhez kapcsolódik. Csak kevés olyan fehérjefajta van, amely önmagában is biológiailag teljesértékű. Előnyös ezért a több, egymást kölcsönösen kiegészítő fehérjefajták keverékét tartalmazó táplálék. Megfelelő fehérjeellátás esetén a kutya aktív és élénk, hiányos fehérjeellátás esetén pedig kedvetlen és lusta lesz.
Feltétlenül oda kell figyelni arra, hogy a kölyökkutyák, a vemhes és szoptató szukák, valamint a munkakutyák fehérjeszükséglete mindig jóval nagyobb, mint az átlagos életvitelű, kifejlett kutyáké!

A víz nagyon fontos!
Víz nélkül nincs élet, ezért a víz minden táplálás alapja. Friss, tiszta ivóvíznek mindig a kutya előtt kell lennie. Nagy hőségben, illetve ha a kutya száraztápot eszik, jelentősen megnő a vízfogyasztása. Kedvencünk átlagos vízszükséglete 35-50 ml/ttkg. A kistestű kutyáknak relatív több folyadékra van szükségük, mint nagyobb testű társaiknak.

A zsír, mint jellegzetes energiaforrás
Egy ideig azt hitték, hogy a kutya táplálékában a zsír nemcsak szükségtelen, hanem egyenesen káros lehet. Ez egy teljesen téves nézet: minden kutyatáplálék, amely kevesebb, mint 5.5% zsírt tartalmaz, hosszabb távon hiányállapotot fog kialakítani a kutyánál. Mindenek előtt azonban a zsír fontos energiaszolgáltató, így a munkakutyáknak több zsírra van szükségük, mint a szobakutyáknak, amelyek ha túl sok zsírt kapnak, ugyanúgy elhíznak, mint a sok szénhidráttól. A fiatal kutyáknak szintén magasabb a zsírszükséglete: ehhez először az anyatejből jutnak hozzá, aminek mintegy 8% a zsírtartalma.

Szénhidrátok
A szükséges szénhidrátokat a szervezet elő tudja állítani, pl. fehérjéből. Túl sok szénhidrát bevitele esetén a fölösleg zsírrá alakul és elraktározódik (elhízás). A kutya emésztőrendszere a nyers, feltáratlan növényi szénhidrátot nem igazán tudja hasznosítani, ezért célszerű a növényi eredetű táplálékot etetés előtt megfőzni. Ide tartoznak a emészthetetlen ballasztanyagok is, amelyek egyáltalán nem értéktelenek: optimális mennyiségben adva ösztönzik a bélmozgásokat, így segítik az emésztést.

Vitaminok: kulcs az egészséghez
A kutyatápok biztosítják, hogy kedvencünk naponta hozzájusson az optimális vitaminmennyiséghez. Az A-vitamin biztosítja a bőr és a nyálkahártyák egészségét, véd a fertőzésekkel szemben és biztosítja az éles látást. A D-vitaminnak a csontfelépítésben és a csontvázrendszer egészségének megóvásában van szerepe. Az E vitamin sokoldalú védő funkciót lát el a szervezetben, valamint fontos szerepet tölt be a fejlődés során és a szaporodásban is. A K-vitamin sérülések során biztosítja az optimális véralvadást. A B-vitaminok az anyagcsere-folyamatok katalizátorai, de fontos szerepük van az idegrendszer és az izomrendszer működésében, valamint hozzájárulnak az egészséges bőr és a fényes szőrzet kialakulásához és a vérképzéshez is. A C-vitamin fontos a kötőszövet épségének biztosításához, de ezt a vitamint az egészséges kutya képes szervezetében előállítani.

Ásványi anyagok
A kalciumnak és a foszfornak fontos szerep jut a csontok felépítésében. A kálium és a magnézium fontos szerepet játszik az idegrendszer és az izomzat működésében. Ezek mellett a szervezet igényel egyéb, jóval kisebb arányban szükséges elemeket (pl. cink, réz, mangán, jód) is. Ezeket összefoglalóan nyomelemeknek szoktuk nevezni.

MOZGÁSIGÉNY

"Ahány ház- annyi szokás. Ahány állat - annyi tulajdonság."

Bizonyára mindannyian ismerünk olyan kutyákat a környezetünkben, melyeknek egyetlen nyugodt percük sincsen. Ezekre az állatokra szoktunk "fogadásokat kötni" hogy vajon meddig bírják még visszahozni az eldobott teniszlabdát.
Ugyanakkor azonban ott az ellenpélda is, amikor egy kutya részéről már komoly erőfeszítésnek minősül, ha az érkező vendég tiszteletére megemeli a fejét, vagy csóvál egyet a farkán.

A kutyákat tehát semmiképpen sem szabad egy sablon szerint mérni. Rendkívül fontos tehát, hogy a fajta kiválasztásánál figyelembe vegyük a kutya vérmérsékletét és mozgásigényét, és azt összhangba hozzuk saját életvitelünkkel.

Ha agilis, állandóan jövő - menő, kiránduló, túrázó emberek vagyunk, akik sokat tudnak foglalkozni az állatukkal, nyugodtan válasszunk hasonló tulajdonságokkal megáldott kedvencet, ám ha magunk is otthonülő, lusta típusúak vagyunk, akik ráadásul egy kis lakásban élnek, akkor felejtsük el a boxert és a dobermannt, mert ennek a házasságnak nem sok jövője lesz.

Apropó lakás! "Kutyát lakásban tartani állatkínzás!" - hallani nagyon gyakran ezt az alapvetően téves megállapítást. A mozgásigény mellett van ugyanis egy olyan tulajdonsága a kutyáknak, ami minden fajtára jellemző. Szeretik a rendszerességet, és szeretnek a gazdijukkal lenni.

Ha lakásban is tartunk egy állatot, de azt napjában kétszer háromszor leviszünk sétálni, az valószínűleg sokkal boldogabb és teljesebb életet élne, mint az a fajtársa, amelyik egy több hektáros birtokon él, de abból áll a napi kapcsolata a gazdájával, hogy esténként megkapja a maga kutyatápját. Természetesen nem vonatkozik ez azokra, akik reggel 6-tól késő estig nincsenek otthon. Ilyen körülmények között valóban ne tartsunk kutyát!

EGÉSZSÉG

Szinte minden állatbarát családban előfordult már - vagy előbb utóbb megtörténik majd-, hogy egy kedves kis kölyökkel bővül a létszám.
Az ilyenkor ajánlott tennivalók szinte függetlenek attól, hogy milyen fajú a kis kedvenc (kutya, macska, vagy egyéb állatfaj). Elsőként is lényeges, hogy a kölykök minél több ideig az anyjukkal legyenek és minél több anyatejhez jussnak hozzá. Ez igen fontos a kiegyensúlyozott fejlődésük szempontjából.

Miután az új "családtag" hozzánk került célszerű megmutatni őt egy állatorvosnak is, aki egy gyors vizsgálattal megállapíthatja, hogy nincs-e kedvencünknek valamilyen kisebb-nagyobb születési rendellenessége, amit esetleg még időben orvosolni lehet.

Az állatorvos elvégezheti kedvencünk parazita mentesítését is. Itt gondolnunk kell a külső (bolha, kullancs, atkák, stb.) és belső (különböző férgek) parazitákra is. A paraziták elleni védekezés az állat egész élete során kiemelt jelentőségű, mivel ezen bántalmak nagy része az emberre is veszélyt jelenthet (zoonózis). Ezért javasolható, hogy például a féregirtó szereket ne csak az évenkénti emlékeztető oltások alkalmával használjuk, hanem 3-4 havonta célszerű ilyen irányú kezelésben részesíteni kedvenceinket.

Még az első vizsgálat során érdemes konzultálni az állatorvossal az általa javasolt oltási programról, mellyel a kölykök ellenálló képességét alakíthatjuk ki bizonyos fertőző betegségekkel szemben. Ezekről a fertőző betegségekről azt kell tudni, hogy az újszülött állatok a születésüket követően néhány hétig-hónapig védettek az anyai ellenanyagoknak köszönhetően. Azonban amint ezek az anyagok kiürülnek a szervezetükből, úgy fogékonnyá válnak a betegségek iránt.

A megbetegedést úgy lehet megelőzni, hogy vakcinázzuk állatainkat. A vakcinák olyan legyengített, vagy elölt kórokozókat tartalmaznak, melyek a betegséget nem tudják előidézni, de a szervezetet védekezésre és hatékony ellenanyagok előállítására ösztönzik.
A vakcinák védelmet adhatnak egy, vagy több kórokozó ellen is. A védelem hatékonysága javítható azzal, ha a vakcinázásokat megfelelő időközzel megismételjük. Ez egyrészt kölyökkorban két-három ismétlést jelent, majd az idősebb állatoknál évente egyszer emlékeztető oltás formájában történhet.

Kötelezően csak a kutyák veszettség elleni oltása van előírva. Minden három hónapos kort betöltött kutyát veszettség ellen oltani kell, majd egy éves korát betöltve újra vakcinázni kell. Macskák vonatkozásában nincs kötelezően előírt oltás, de a gyakrabban előforduló vírusos betegségek ellen tanácsos a cicákat is beoltani. Azokat a macskákat, melyek nem kizárólag a lakásban élik le életüket javasolt veszettség ellen is vakcinázni. Természetesen mikor kedvencünk már felcseperedett, akkor is érdemes rendszeresen felkeresni állatorvosunkat. Egyrészt az évenkénti kötelező -és nem kötelező- oltások beadása céljából. Ilyenkor mód lehet az esetleg felmerülő kérdéseket is feltenni, tanácsot kérni.

Egyébként pedig mindenkit arra bíztatunk, hogy ha bármilyen tünetet, rendellenességet észlel állatán, akkor forduljon bizalommal az állatorvosához, hogy mielőbb fény derüljön a gond okára és elkezdhessék a hatékony gyógykezelést.

UTÓDOK

Ha eldöntöttük, hogy milyen célra, milyen fajtájú, nemű, keverék vagy fajtatiszta kiskutyát szeretnénk és annak elhelyezéséről is gondoskodtunk, jön a következő lépés, a vásárlás.
Ha keverék kutyus mellett döntöttünk, forduljunk állatvédőkhöz vagy keressünk fel egy kutyamenhelyet. Csakis egészséges, oltott, lehetőleg féregtelenített kutyát vegyünk magunkhoz. Fajtatiszta kölyköt jónevű, megbízható tenyészetből válasszunk, ha keveset tudunk az adott fajtáról, vigyünk magunkkal valakit, aki tapasztalt ezen a téren.

Szocializáció
A tenyésztőnek a kutya jövője szempontjából sorsdöntő nevelési feladatai vannak, amelyek a kölyök jellemének kialakítása, helyes felnevelése szempontjából fontosak. A kölyök születése után megkezdődik az első kritikus időszak, amely a 21.napig tart. Ebben az időszakban a kiskutyáknak a külvilággal alig van kapcsolata. Amire szükségük van, azt anyjuktól megkapják.
A tenyésztő figyelme ilyenkor az anyakutyára irányul, elengedhetetlen az optimális tejterme- léshez szükséges szakszerű táplálás. A második fejlődési szakasz első része a 22-28.napos kor.
Az egész fejlődési periódus, talán legkritikusabb szakasza. Az érzékszervek működni kezdenek lát, hall a kiskutya és már a saját lábán is tud mozogni.
A második fejlődési szakasz második része a 29-49. napig tart. Amit ezekben a hetekben megtanulnak vagy megtapasztalnak egész életükben megtartják. Ebben a szakaszban a kölyköket okvetlenül tanítani kell. Ekkor kezdődik meg a szocializálódás az alomtestvérekkel, ilyenkor dől el az is, hogy a későbbiekben milyen magatartást tanúsítanak más kutyákkal szemben. Az 5.héttől kezdődik az emberekkel való megbarátkozás folyamata. Korábban nagyon gyenge szálak fűzik egymáshoz, s a kölykök számára ezek egyáltalán nem tartósak. De ha az ember és a kutyakölyök között szoros a kapcsolat ebben az időszakban, a kutyában örökre rögzül ez a kutya-ember kötelék. S ha egyszer bevésődött, igazából sohasem szakad el. Ezen kapcsolat kialakításában és megerősítésében van döntő szerepe a tenyésztőnek.

A harmadik kritikus szakasz a 8-12.hétig tart. Óriási stresszhatás a kölyök számára, amikor egy napon hirtelen megválik anyjától és alomtársaitól, a megszokott környezetétől. Ilyenkor kerülnek új gazdihoz a kiskutyák.
A negyedik kritikus szakasz a 12-16.hétig tart. Ez az utolsó időszak arra, hogy az esetleg elmulasztott szocializálódási hiányokat intenzív és célszerű foglalkozásokkal némileg pótoljuk, bár a végeredmény nem lesz tökéletes.

Táplálás
A kutyakölyök etetése általában a választás után kezdődik, noha előbb is elkezdhető. A választás természetes úton kezdődik meg, amikor a kölykök elérik a 3-4.hetes életkort. Ekkor már szívesen elfogadnak lágy, nedves, ezért könnyen rágható táplálékot. Az alomtestvéreket együtt kell etetni, számuktól függően 1 vagy 2 tálcáról, a kölykök közötti vetélkedés elősegítése érdekében. A legtöbb alom 6 hetes korára teljes mértékben leválasztható és átállítható egy adott komplett eledelre. A kiskutyáknak olyan könnyen emészthető eledelre van szüksége, amelyből a lehető legtöbb tápanyagot tudják felhasználni.4 hetes korban négyszer kell etetni a kutyakölyköket,6 hetes kortól kb.3 hónapos korig háromszor,6 hónapos kortól 1 éves korig kétszer,1 éves kortól pedig áttérhetünk a napi egyszeri etetésre. Az etetések gyakorisága és az eledel mennyisége nagymértékben függ a kutya fajtájától, a kifejlettkori testtömegtől. Egyes óriás fajtáknál célszerű megtartani a napi kétszeri etetést, a napi adag elosztása mellett a gyomorcsavarodás elkerülése érdekében.
A táplálékváltás mindig fokozatosan történik, javasolt a 1-2 hetes átállási idő.

Nevelés
A kölyök nevelését el kell kezdeni, amint megérkezett-amíg fiatal, lelkesen tanul és még nincsenek rossz szokásai. Két nélkülözhetetlen szó, amit meg kell tanulnia -az első a neve, amihez természetesen örömnek kell társulnia, a második szó a "NEM" ami tiltást, nemkívánatos cselekedetet takar.

A fiatal kutya gyakran vizel és székel. Minden jóízű alvás, etetés, itatás, játékos hancúrozás után ki kell vinni a megszokott helyre, hogy dolgát végezhesse. A megszokott hely szagingere könnyebben készteti a kiskutyát dolga végzésére.

Fontos, hogy az első napokban mindig ugyanaz a személy, ugyanabban az időben, ugyanarra a helyre vigye a kiskutyát dolgát végezni.
12 hetes kortól elkezdhető az alapvető parancsok tanítása: "lábhoz", "ül", "marad", "gyere". A tanítás rövid ideig tartson, a kutya számára élvezetes legyen. A sikeresen végrehajtott feladatokat dicsérettel, jutalomfalattal honoráljuk .Legyünk türelmesek!

Egészség, higiénia
Amint átvesszük a kölyköt, érdemes minél hamarabb állatorvossal megvizsgáltatni.
Célszerű a látogatást összekapcsolni egy általános beszélgetéssel, aminek keretében információt kaphatunk a kiskutya etetéséről, az oltási programról, féregtelenítésről, bol-hairtásról, ivartalanításról.
A kiskutya ápolása közben ellenőrizzük, hogy szemei, fülei és a végbél környéke tiszta-e?
Rendszeresen ellenőrizzük a karmok állapotát. Általában a kölyköknek nincs gondjuk a fogaikkal és az ínyükkel, de akár már 1 éves kortól megindulhat a lepedékképződés a fogak tövében. Ezért fontos, hogy biztosítsunk az alapos rágásra, rágcsálásra elegendő alkalmat. A szőrzet hosszúságától és minőségétől függően eltérő gondozást igényelnek a különféle kutyafajták. A szakszerű ápoláshoz kérjük a tenyésztő vagy kutyakozmetikus tanácsát.

KÖRNYEZET
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél"
(Antoine De Saint-Exupéry)

Ne egy elhamarkodott, hirtelen ötlettől vezérelve induljunk el kutyát vásárolni. Felelősséggel gondoljuk át, hogy személyiségünkhöz, életstílusunkhoz, környezetünkhöz, anyagi lehetőségeinkhez milyen típusú, fajtájú, nemű négylábú illik leginkább. Gondosan kell mérlegelni, mert csakis olyan kutyával érezzük jól magunkat, amelyik jól érzi magát velünk. Neki nincs beleszólása ebbe a döntésbe, mégis velünk kell élnie majd 10-12 évig.

Mielőtt otthonunkba érkezne jövendő kedvencünk, jó néhány teendő vár ránk:

• előre jelöljük ki helyét a lakásban/kertben,
• gondoskodjunk az eb méreteihez igazodó állandó fekhelyről,
• szerezzük be az etető és itató edényeket,
• a játékokról, rágcsálnivalókról se feledkezzünk meg,
• a kölyök nyakörvhöz, pórázhoz szoktatásához válasszunk könnyű, állítható méretű, könnyen kezelhető típusokat.

A lakás adottságainak figyelembe vételével keressünk a kiskutya számára száraz, huzatmentes helyet, lehetőleg kemény és könnyen tisztítható padlóval. Ne zárjuk ki a család életéből, ne szeparáljuk el, de helye legyen alkalmas nyugodt pihenésre is.

Kerüljük el a rossz szokások kialakulását, a kölyköt ne helyezzük el a hálószobában, főként ne az ágyban. Ha az udvaron tartjuk a kutyát, akkor gondoskodjunk szigetelt, száraz kutyaházról, aminek az alapja a föld szintjénél magasabban legyen, hogy megóvja a felszivárgó nedvességtől.
A kutyaház tisztítása szempontjából kedvező, ha a teteje vagy az egyik oldala levehető, nyitható. A kutyaház elhelyezésénél tartsuk szem előtt, hogy a kint tartott négylábú is nagyon igényli a gazdi közelségét.
A kertben alakítsunk ki a kutya számára egy területet. A láncra vert kutya szívszorító látvány.

Előfordulhat, hogy kellemetlen meglepetés ér bennünket, amikor hazaérünk. Pl."viharvert" kutyaház látványa tárul szemünk elé, netán "szétcincált" szőnyegdarabokat találunk az egész lakásban.

Néhány tanács az ilyen és ehhez hasonló problémák megelőzésére:

• ne hagyjuk hosszú időre egyedül a kiskutyát, fokozatosan növeljük az egyedüllét időtartamát,
• biztosítsunk számára játékokat, rágcsálnivalókat,
• teremtsünk számára biztonságos környezetet, ahol a különféle veszélyforrásoktól megvédjük és ő sem tehet kárt semmiben.

Kölyköknél jól bevált a nedvességet felszívó, de a kutyát szárazon tartó speciális anyag. Beszerezhetők bélelt vagy bélés nélküli, sokféle méretben gyártott fekhelyek. Szintén jó szolgálatot tehetnek a könnyen tisztítható, levehető külső huzattal ellátott matracok. Néhány kutya leginkább valamilyen pokrócon, szőnyegen érzi jól magát.
Etető és itató edények többféle anyagból készülnek. Legelterjedtebbek a műanyagból, fémből, kerámiából gyártottak. A műanyagok könnyűek, utazáskor praktikusak, de nem tartósak. A rozsdamentes fém tálak hosszú életűek, higiénikusak. A kerámia edényeknek legfőbb erényük nehéz súlyuk, amivel megakadályozható a tálkák lökdösése. Általánosságban igaz, hogy minél ingergazdagabb a környezet, annál több lehetőség nyílik arra, hogy kutyánk színes egyéniséggé váljon helyes és következetes nevelés mellett. Fontos, hogy már a kezdetektől ismertessük meg vele közvetlen, majd a tágabb értelemben vett környezetét.

legfőbb betegségei

Parvovírus okozta bélgyulladás

A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.

Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászkutyákban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.A betegséget kutya parvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is.A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres (lásd 1. kép). A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot (lásd 2. kép) figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.A jóval ritkább szívizomgyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlődését okozza idősebb korban.A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot (lásd 3. kép). A baktériumos szövődmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítő kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.

A legfontosabb megelőzési lehetőség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertőző (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertőzés lehetőségének kitett területre.

Szopornyica

A kutyák szopornyicája fertôzô betegség, a köznapi nyelvben kanyarónak is nevezik. Szerencsére manapság már kevésbé fordul elô ez a légutak és egyéb nyálkahártyák hurutjában, néha idegrendszeri és bôrkiütéses tünetekben mutatkozó betegség, köszönhetôen a kiterjedt védôoltásoknak. A betegséget paramyxovírus okozza, amely szájon át vagy belégzéssel terjed a kutyákba. A lappangási idô 3?7 nap. Nagyon ritkán jelentkezik a betegség túl heveny alakban, amikor a lázas és levert kutyák 1?2 nap alatt elhullanak. Leggyakrabban a betegség heveny alakjával találkozhatunk. Ebben az esetben a lázas kutyák étvágytalanok, kedvetlenek, kialakul a felsô légutak hurutja és a kötôhártya-gyulladás. Az állatok orrnyílásából savós váladék ürül, szemükbôl is váladék szivárog (lásd 1. képen). A vemhes szukák elvetélhetnek. Ez a formája a betegségnek általában gyógyítható. A betegség súlyosabb kórképe alkalmával a mélyebb légutak, az emésztôrendszer, a bôr és az idegrendszer is megbetegszik. Az emésztôrendszer nyálkahártyájának a megbetegedését a hasmenés és hányás jelzi, kialakulhat torok- és mandulagyulladás is. Idült esetekben a talppárnák és az orrtükör bôrének hyperkeratosisa (hard pad disease) alakul ki (lásd a 2. és 3. képeken). A központi idegrendszer elváltozásaira jellemzô lehet az általános eltompultság, egyes izomcsoportok rángógörcse, mozgászavarok és bénulások. Az ilyen esetekbôl meggyógyult kutyák egy részén a szaglóképesség csökkenése, keresztgyengeség és egyéb mozgászavarok, stb. maradhatnak vissza. Az állatorvosok a tünetek, valamint az orrtükörrôl, kötôhártyáról vett mintákból történô víruskimutatás alapján diagnosztizálják a betegséget. A heveny kórforma gyógykezelésének lényege a lázcsillapítás, a keringés támogatása, görcsoldás, baktériumellenes terápia, esetleg hiperimmun savók adagolása, stb. Természetesen a megelôzésre kell hangsúlyt fektetni, a kutyák számára kifejlesztett kombinált védôoltások kölyökkori többszöri és felnôttkori évenkénti ismétlésével védettség alakítható ki.

Veszettség

A veszettségnek elsősorban közegészségügyi jelentősége van. A kórokozó rhabdovírus emberek halálos megbetegedését okozza, ezért állatoktól való fertőződésüket minden módon meg kell akadályozni. A fertőzés leggyakoribb forrása a veszett állat (pl. róka) harapása. A harapott sebből a nyállal odakerült vírus az idegpályák mentén, a gerincvelőn keresztül jut fel az agyvelőbe. Az agyvelőben főleg az Ammon-szarvak, a közép agy és a nyúltagy szürkeállományában okoz a ragályanyag gócos elváltozásokat. Pofán érő harapás esetén a vírus közvetlenül az agyi idegek mentén hatol az agyba. Az agyvelőben elszaporodott kórokozó aztán szétszóródik a szervezetben, eljut a nyálba, amely aztán a betegség továbbvitelében a legnagyobb szerepet játssza. A kutyák veszettségének a klinikuma igen változatos. A lappangási idő legtöbbször néhány hét, előfordul azonban, hogy csak néhány nap, másrészt nem kizárt több hónapos, több mint féléves inkubáció sem. Általában minél közelebb történt a marás az agyhoz, annál rövidebb a lappangás és megfordítva. A dühöngő veszettség a kutya viselkedésének a megváltozásával, ingerlékennyé, izgatottá válásával kezdődik. Az ugatás rekedtté válik, a kutya támadó magatartást vesz fel, kimerülésig igyekszik ketrecéből, láncaitól megszabadulni. Ha mozgása szabaddá válik, messze elkóborol és az útjába akadó embereket és állatokat megharaphatja. Ezzel egy időben vagy később bénulásos tünetek (pl. kancsalság, az állkapocslógás, a garatbénulás, stb.) válnak megfigyelhetővé. A kutyák ilyenkor képtelenek ételt, ivóvizet felvenni, szájszögletükből nyál csurog (víziszony). Megbénulnak a törzs- és a végtagizmok is és a beteg 2-4 nap alatt elpusztul. A csendes veszettségben elmarad az izgalmi stádium, a dühöngés. A nyugodtnak, tompultnak tűnő kutya azonban hirtelen megmarhatja a felé nyújtott kezet. Ilyen esetekben főleg a bénulásos jelenségek állnak előtérben, és pl. az étvágytalansággal panasszal állatorvoshoz kerülő kutya azért nem eszik, mert garatizom bénulása van. Előfordulnak a legkülönbözőbb átmenetek a két kórforma között. A veszettség változatos klinikai képe, valamint rendkívüli veszélyessége következtében megállapítása nagy óvatosságot igényel. Veszettségre minden esetben gondolni kell, ha a kutyán a viselkedés megváltozását vagy a központi idegrendszer megbetegedésére utaló bizonytalan tüneteket észlelünk, különösen azoknál a kutyáknál, amelyek veszett rókák vagy macskák harapásának ki lehettek téve, nincsenek beoltva vagy gazdájuk ezt nem tudja igazolni. Veszett, de még veszettségre gyanús kutyákat sem szabad gyógykezelni, hanem az érvényben lévő állategészségügyi rendszabályok szerint kell eljárni. A veszettség postmortem megállapítása az elhullott kutya agyvelejéből hatósági állategészségügyi intézetben, szövettani vizsgálattal, vírusantigén-kimutatással vagy kísérleti állatoltással történhet. A kutyák évenkénti kötelező veszettségoltása kötelező. A rendeletek szerint kötelező minden három hónapos kort elért ebet három és négy hónapos kora között, majd hat hónapon belül ismételten veszettség ellen beoltatni. Az egy évnél idősebb kutyákat pedig évenként kötelező veszettség ellen beoltatni (itt jegyezendő meg, hogy a ma használatos veszettség elleni oltóanyagok biztonságosak, így a kutyáknak akkor sem történne semmi bajuk, ha akár két hét múlva újraoltatnánk őket veszettség ellen! Tehát mindenképpen tanácsos nem napra pontosan kivárni az egy évet a kötelező veszettség elleni oltás tekintetében!). Itt jegyzem meg, hogy részben ezért is kell az oltási könyvre nagyon vigyázni.

LYME-KÓR

Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztôje (de más kullancsfajok is szerepet játszanak kisebb mértékben a betegség terjesztésében) a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak, amely elsôsorban az ember kullancsok közvetítette fertôzô betegsége, de a kórokozó iránt a kutya és az összes melegvér? állat is fogékony. A kórokozó baktériumok populációjának fenntartói a vadon élô rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertôzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következô fertôzési alakja szúráskor már fertôzôképes. A fertôzött kullancs szúrását követôen a kutya bôrén a szúrást követô néhány nap elteltével kör alakú bôrpír képzôdik, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdôdôen a bôr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszer? bôrelváltozást, bôrgyulladást krónikus vándorló bôrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. A kutya lázas, étvágytalan, bágyadt, de a tünetek nem jellemzôek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szôrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A kutyák antibiotikumokkal (pl. klavulánsavval potencírozott amoxicillin hatóanyagú antibakteriális szerekkel) eredményesen gyógykezelhetôek. Megelôzésként 1 éves védettséget adó vakcinával oltassuk be kutyánkat. A kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés azaz spray, rácsöppentés vagyis spot-on, stb.). Megjegyzendô, hogy a kullancsok még számos más emberi és állati betegségeknek is terjesztôi. A kutyákra veszélyes betegségek Magyarországon: a vírus okozta kullancsencephalitis, a Francisella tularensis baktérium okozta tularaemia és a Babesia canis parazita okozta babesiosis

A kutyák bolhássága és kullancsossága

A kullancsok ellen is védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés, rácsöppentéssel alkalmazott készítmények, stb.).

Kutyák féregtelenítéséről

A fonál- és galandférgek (a köznapi nyelvben csak giliszták, lásd 1. képen) a kutyák leggyakrabban előforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes kutyák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertőzik az újszülötteket. A szoptató szukák a kölykeik nyalogatása során is fertőzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülő kiskutyák azonnali lemosása a szülés után. A fertőzött állatban a férgek a test különböző részeibe vándorolnak, a fertőzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétől, stb. függően. Egyes férgek a bélcsatornában élősködnek, a bélsárral is ürülnek (lásd 2. kép). Felnőtt állatokban a lenyelt peték (lásd 3. kép) a bélbe kerülnek és lárvákká fejlődnek, ezek a lárvák a test különböző részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkező károsodásra (pl. májgyulladás, tüdőgyulladás, stb.) és a felnőtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsősorban néhány hetes kölyökkutyákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körtealakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertőzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökkutyák elpusztulását is okozhatja. Egyes férgek fejlődéséhez szükséges köztigazdák bolhák, így a bolhák elleni kezelés, illetve a rendszeres megelőzés fontos része a férgek elleni védekezésnek.A megelőzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés. Mindenképpen javasolható, hogy a felnőtt kutyákat negyedévenként, a tenyészállatokat a fedeztetés előtt, félidős vemhesen (kb. 3O nappal a várható ellés előtt) és a várható ellés előtt egy-két nappal, majd az anyaállatokat a szoptatás ideje alatt, a kutyakölyköket 2, 4, 6, 8 és 12 hetes korukban, majd 4, 5 és 6 hónapos korukban is féregtelenítsük. Meg kell előzni az újrafertőződést is, a fertőzött állatok bélsarát össze kell gyűjteni, el kell távolítani, különösen a féregtelenítés után kell erre nagy gondot fordítanunk, hiszen a peték a környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek lehetnek. A bélsárürítés helyét alaposan mossuk fel és fertőtlenítsük. Ha a háztartásban több kutyája, esetleg macskája van, valamennyit egyszerre féregtelenítse. Fontos része a megelőzésnek, hogy nem szabad adni nyersen húst és belsőségeket, főleg sertésből, nyúlból, juhból és kecskéből származókat a kutyáknak és macskáknak. Egyes férgek emberi megbetegedéseket is okozhatnak (zoonózisok). Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a gyerekek (lásd 4. kép), főleg azok, akik gyakran érintkeznek kutyával. Általában ők fertőződnek, miután állati bélsárral szennyezett kezükkel szájukba nyúlnak. Ennek megelőzése érdekében a gyermeke a kutyával való játék után mindig mosson kezet. Az utcán a kutyaürüléket össze kell takarítani és el kell távolítani. Lehetőleg a kutyákat tartsuk távol azoktól a játszóterektől, homokozóktól és parkoktól, ahol gyerekek játszanak. A féregtelenítés pedig mindig teljes spektrumú, állatgyógyászati szerekkel (tablettával vagy pasztával)  történjen, a testsúly szerinti adagolást pontosan tartsuk be. Itt kell megjegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben a humán féregtelenítők, pl. a Vermox tabletta és a fokhagyma nem alkalmas kutyák féregtelenítésére. Megjegyzendő, hogy tanácsos lenne a félévenkénti bélsárvizsgálat elvégeztetése az állatorvosok által még azoknál a kutyáknál is, amelyek semmiféle rendellenességet nem mutatnak.