:(Tövisszúró gébics:

A tövisszúró gébics a verébnél valamivel nagyobb madár, vaskos, a végén kampós csőrrel. A kiszínezett hímet hamuszürke fejtetője, a szemén áthúzódó széles fekete csík és gesztenyebarna háta jellemzik. Torka fehér, oldalain rózsás árnyalat látszik.

A tövisszúró gébics hazánkban még viszonylag gyakori, galagonyával, vadrózsával benőtt domboldalakon, bokorsorban, folyóárterek szegélyein, öreg temetőkben találkozhatunk vele. Jellegzetes vártamadár, mindig valamilyen kiemelkedő ponton üldögél, könnyű észrevenni.

Későn, csak április utolsó, május első napjaiban érkezik Afrika felől, ebben az időszakban lehet hallani az udvarló hímek viszonylag halk, de rendkívül sok utánzást tartalmazó énekét.

A párok évente egyszer, májusban költenek, de az elpusztult fészekaljat pótolják. A fészket a tojó alacsonyan, többnyire tüskés bokorban, 4-6 nap alatt építi. Az 5-7 tojáson egyedül kotlik, de időről-időre elhagyja a fészket, hogy eleséget keressen. Néha párja is eteti. A fiókák 14-16 nap alatt kelnek ki, és ugyanennyi idő alatt el is hagyják a fészket. Mindkét szülő eteti őket.

A tövisszúró gébics tápláléka főként rovarokból áll, de néha apró gerinceseket is fog. Zsákmányát gyakran tövisre tűzi. Őszi vonulása augusztusban indul, először az öreg madarak repülnek dél felé, fiatalokkal még néha október elején is találkozhatunk.

Gyakorlati védelmét elsősorban élőhelyének biztosítása, a bokrosok, bokorsávok védelme és telepítése jelenti.

Tüzesfejű királyka:

A legkisebb énekesmadarak, testük gömbölyded, csőrük rövid, vékony és hegyes. Európai fajaik zöldes színűek, fejükön gyakran föltűnő aranysárga mintázattal.

Házi veréb:

Leirás. A nagyságát hasonlítgatni nem kell, mert úgy is mindég szemünk elõtt van; de már a színérõl el lehet mondani, hogy fejeteteje gesztenyeszín pászták között szürke, begye fekete - ez a hím; a tojónak begye fehéres, fejetetején a szem fölött fehéres sávoly. Csõre erõs, kúpalakú, hegyes. Az egész madár erõteljes. Fészekalja öt-hat tojásból áll, mely fehér alapon sötétesen és sûrûen szeplõs. A fészek szalmából, szénából, szöszbõl, szõrökbõl és tollakból nagy kóczosan van tákolva, de belûl puha és meleg. Évenként kétszer, néha háromszor is költ.

Élete módja. A madarak között, város és falu utczáján az, a mi a suszterinas: vidám, szemtelen, tolakodó, czivakodó, mindég mozgó és mindenben kajtárkodó szárnyas; csak ugrálni tud. Az emberlakta helyet alig képzelhetjük nélküle. Ott van az utczán, hol lovak nyomában turkál; a zöldségpiaczon, a hol kilesi a kofaasszony szundikálását és nagy merészen kilopkodja a kosárból a nekivalót. Mikor a gabonának tejes a szeme, ráveti magát a mezõre s nemcsak a maga, de csimazai gyomrát is avval töltögeti; mikor a gabona meg van érve, seregbe verõdik, ráveti magát és beleront, mert többet ver ki a kalászból, mint a mennyivel jóllakhatnék. Reámegy a cseresznyére, az eperre, mindenféle magra, közbe elcsipdesi a zsenge rügyet, a zsenge hajtásnak a hegyét; ésatöbbi.

Hiszen szent igaz, hogy cserebogaras esztendõben ezt is fogyasztja és rájár a repczebogárra is; de mihelyt könnyebben szerezhetõ táplálékra bukkan, ott hagyja a kártékony rovarok irtását. Hasznossága annyi, hogy kemény, havas teleken nagy seregben bekalandozza a határt és szedi a gyomok magvait; no meg az elsõ kotlásból eredõ fiait rovarokkal neveli fel. De bizony nem szabad megengedni, hogy túlságosan felszaporodjék, mert érzékenyen káros.

Jégmadár:

20 cm körüli zömök testű madár, rövid farokkal és egyenes, hegyes csőrrel. Fejbúbja, tarkója, háta és farka csillogó kék. A szemétől a fülnyílásáig rozsdaszínű folt húzódik, ettől lefelé a nyakán egy kis fehér folt látható. A torkán ugyancsak fehér folt van. A hasa rozsdaszínű. Lába vörös, rövid, ujjai tövükön összenőve. Folyók és patakok mentén fészkel: a függőleges partszakaszba kb. méternyi hosszú, vízszintes csövet, ennek végén tágas katlant váj. Fészket nem épít, hanem a kiöklendezett halszálkákra rakja 6-7 gömbölyű fehér tojását.

Életmód

Igazi halivadék-pusztító. A kis halakat leginkább az ágakról lesi. A vízparton, ahol a bokrok, fák a víz fölé hajlanak, egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen és mozdulatlanul lesi a vizet és a benne folyó életet. Amint a pisztráng vagy más ivadék a víz felületét megközelíti, a jégmadár lecsap, csőrének késéles káváival megragadja a prédát, aztán lerázza a vizet, újból egy ágra ül és elfogyasztja zsákmányát. Rendkívül gyorsan emészt, a szálkát, pikkelyt, úszót pedig kiöklendezi. Tarka színe a védekezést és megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasa olyan színű, mint valami száraz levél, a hal tehát nem gyanakszik. A háta viszont olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem veszi észre a ragadozó madár. Ahol a patak vagy a holtág mentén nincs a víz fölé hajló ág, ott egy-egy közeli fán vagy földbuckán telepszik meg és néha-néha a víz fölé szállva, a víztükör fölött lebeg.

Vándorló madár, nem feltétlenül ugyanott fészkel minden évben, de gyakran évek múlva ismét megjelenik korábbi költőhelyén.

Tőkés réce:

Ismertetõi:

58 cm. A gácsér feje és nyaka fémeszöld; a nyakon keskeny, fehér gyûrû. Melle bíborbarna, oldala és hasa világosszürke. A fehér farok közepén fekete, visszahajló "gácsértollak". Csõre zöldessárga. A tojó barnásan mintázott; csõre zöldesbarna, a csõr szegélye narancssárga. Gácsér és tojó szárnyán egyforma, fémesen csillogó, bíborkék szárnytükör, melyet mindkét oldalán fehér vonal szegélyez. Lábuk narancsvörös. Nyárvégi tollruhában a gácsér sötétebb tollazatú tojóhoz hasonlít, de szárnytükre csillogóbb, melle barnásabb. Repülése gyors. A tõkés réce tojót a kendermagos réce tojótól valamivel nagyobb teste, bíborkék szárnytükre, kevésbé hegyes szárnya; a nyílfarkú réce tojótól nagyobb feje és csõre, vastagabb nyaka, a kétoldalt fehéren szegett szárnytükör, rövidebb, fehéres farok; a kanalas réce tojótól nagyobb termete, hosszabb nyaka, kisebb csõre különbözteti meg.

Hangja:

A házi récéhez hasonló hápogás.

Élõhelye:

A vizeken mindenfelé gyakori; télen tengerpartokon és folyótorkolatokban is. Fészkét víz közelbe, dús növényzet közé talajra; ártéri füzek lapos koronáiba, kazlakra stb. építi. Magyarországon gyakori fészkelõ. Kora tavasszal és késõ õsszel nagy tömegekben vonul át.

M. o. az átvonulók II-III, illetve IX X hónapokban.

 

Réti sas

(Haliaëtus albicillus)   A nappali ragadozók, a sasfélék családjába tartozó madárfaj. Piszkos-barna szinü, feje fehéres-szürke, ékidomu farka fehér és a szárnyakon túlérő, ékidomu farka fehér és a szárnyakon túlérő, lába sárga, hasonló szinü a csőre és viaszhártyája is. Hossza 85-95, szárnyhossza 65-70, farkhossza 30-32 cm. Állandó madár. Hazája Európa és Ázsia középészaki részei. Magyarország vizes erdeiben nem ritka. Egereket, nyulakat és más kisebb emlősöket és madarakat rabol.

Bütykös ásólúd

Nagy, lúdszerű testformája ellenére közelebb áll a récékhez, mint a lúdakhoz. A bütykös ásólúd elsősorban védett folyótorkolatok sós vagy kevert vizei közelében, homokos, iszapos tengerpartokon él, de megtalálhatóak a szárazföld belsejében, természetes vagy bányatavak és viztározók környékén is. Előfordulása Európa, Nyugat és Belső-Ázsia partvidékein. Telelőhelye Európa és Észak-nyugat-Afrika partvidékétől Kínáig húzódik.

Testméretei: hossza: 60-65 cm, szárnyfesztávolsága: 110-130 cm, súlya: 0,80-1,4 kg. Tollazatuk színe megegyező, de a gácsér a csőretövén élénkvörös - bütyköt visel.

 

 

Citromsármány

Elterjedés: Európában általános elterjedésû, csak a Pireneusi-félsziget nagy részérõl és a Balkán-félsziget peremérõl hiányzik. Magyarországon általánosan elterjedt, az Alföldön éppen úgy költ, mint a dombvidéken és középhegységeinkben.

Fészkelõhely: Megtelepedésének egyik feltétele a viszonylag nagy kiterjedésû, kevéssé zavart és nem zárt erdõ. Elsõsorban a ligeterdõket kedveli, ezért találkozunk vele gyakran a folyami ártereken. A dombokon levõ és a középhegységi erdõk tisztásain, bokros, fás lejtõin, irtásain szinte mindenütt fészkel. Zárt erdõ belsejébe soha nem húzódik. Viszonylag ritkán fészkel a kis kiterjedésû alföldi erdõfoltokban.

Költési idõ: Április végétõl, június végéig évente kétszer költ. Ritkán elõfordul harmadik költése is, ekkor a költési idõ júliusba nyúlik.

Fészkelés: Revírtartó madár. Elsõsorban a szegélyterületeken fészkel (erdõk, tisztások széle, bokor és erdõsor), ezért a revírek alakja is inkább téglalaphoz, elnyújtott ellipszishez hasonlít. Fészkét kicsi talajmélyedésbe fûszálakból, finom gyökerekbõl, növényi rostokból építi. A teljes fészekalj legtöbbször 5, de gyakran csak 4 tojásból áll, elõfordul azonban 3-as és 6-os fészekalj is. A tojó egymást követõ napokon rakja a tojásokat. A hím nem ül a tojásokon, hanem a revírt õrzi, amelynek határát meghatározott pontokról hallatott énekével jelzi. A fiókák a 13-14. napon kelnek ki. Általában már 12-13 nap múlva elhagyják a fészket.

Táplálkozás: Fõleg magevõ madár, elsõsorban a lisztes magvakat fogyasztja. Télen nagy csapatokban a hó alól kiálló gyomok magjait szedik össze. Fiókáikat fõleg rovarokkal és pókokkal etetik.

Állománynagyság: Az egész országban megtalálható, gyakori, de meglehetõsen egyenlõtlen elterjedésû fészkelõ. Középhegységi tarvágások helyén kialakult sûrûségek és a tölgyesek egyik leggyakoribb fészkelõje. Országos állománynagysága gyakorisága miatt nem ismert.

Vonulás: Kóborló madár. Télen nagy csapatokba verõdik és az emberi lakóhelyek közelébe húzódik. Gyakran keverednek közéjük más magevõ fajok is. A gyûrûzési adatok is azt bizonyítják, hogy nem vándorol jelentõs távolságokra, de az valószínû, hogy az északi területekrõl érkezõkkel feldúsul az állománya.

Védelem: Földön levõ fészke gyakran megsemmisül ragadozók, erdei sikló, vaddisznó károsítása miatt. A nagy esõzések is sok fészekaljat tönkretesznek. Mindezek ellenére országos állománya nem veszélyeztetett.